Vörös Viktória összes bejegyzése

Vörös Viktória (Sárbogárd, 1967-) 1991-ben végzett az ELTE magyar-történelem szakán, majd nyolc hónapot Franciaországban töltött. 1992-től középiskolai tanár, drámapedagógus és színjátszókört vezet Esztergomban. Két verskötete jelent meg: Virágot üzenj, szülj madarat (2018) és Arcod kirajzolja a szelet (2020). Irodalmi vonatkozású cikkei és versei az Élet és Irodalomban, a Vigiliában, a Bárka folyóiratban, a Könyvkultúra, a Hetedhéthatár, az Ectopolis, a Napútonline oldalán olvashatók.

Veled marad, elkísér – Forgács Péter új novelláskötete

„Rögtön felfogta a pillanat nagyszerűségét, azt, hogy váratlanul fül- és szemtanúja lett az egyik legbensőségesebb dolognak a világon, egy mű születésének…”(részlet a címadó elbeszélésből)

Forgács Péter második novelláskötete hat évvel a Szuperhold után, a Kalligram Polgári Társulás (Dunaszerdahely) és Könyv- és Lapkiadó (Pozsony) gondozásában jelent meg 2024-ben.
A Párkányban élő prózaíró könyvének gyönyörű líraiságú címe a közvetlenség szerzőnknél megszokott hangütésével indít, ugyanakkor az alkotói válság és kiútkeresés – állandóan visszatérő – motívumára utal egyetlen hiányos mondatával.
A régóta készülő prózakötet minden darabja már megjelent irodalmi folyóiratokban − most együtt olvasható mind a tizenöt.  Magasra tette a mércét az első kötet, amely két kiadást is megélt (Madách Kiadó, 2018 és 2020). Áthallás, kapcsolódás számtalan fellelhető a két Forgács-kötet között. Ilyenek kedvelt toposzai: a játék és a verseny (A mestermű; A tökéletes játszma), a csillagászati jelenségek (Szuperhold; Az isteni Truk Tugennov), a kutya−ember – kapcsolat (Isteni lábbeli; Délibáb), az utazás (Bocsa, Checkpoint Charlie; Tíz nap a paradicsomban), a párkapcsolati válság (Rom; Délibáb, Ablak).
A gazdag tematika egyetlen narrációs szerkezetet visz végig, nem játszik annyiféle formával, mint a Szuperhold. Benne egy címével napszakokat megnevező novellanégyes, illetve az író-elődöket ironikusan megidéző két hommage-novella áll, kapcsolódva az említett Forgács-féle toposzokhoz. Az atlétatrikós halála és Az isteni Truk Tugennov a narrátor mindenhatóságát játssza ki az általa elismert és tisztelt Mészöly Miklós, illetve a palindrommal megidézett Kurt Vonnegut nagysága ellen („… a teremtés és a világvége pillanatában, minden kétséget kizáróan csakis én lehetek az egyetlen hiteles narrátor…”).
A „Húgomnak” szóló ajánlás után egy iker-témájú elbeszéléssel nyit a mostani könyv. A Kötelék   azonban nem csupán a Spanyolországban felnőttként felkutatott ikertestvérrel való találkozás, hanem az öntükrözés novellája is. A falusi miliőből a nagyvilágba kerülő elbeszélő saját novellatémáit látja viszont nyugati látogatása során egy kiállítás képeiben: az elemi boldogságot hajszoló rögeszmés alakokat, akiket ő már megírt. A szöveget olvasva a rejtély megfejtése helyett ráismerés, amit kapunk. Ismert ez az eljárás az orosz és a német romantika irodalmában, Puskinnál (Pikk dáma, A lövés) vagy Hoffmann-nál (A homokember, A kis Zaches).
A múlt rendszert megidéző, hagyományosan anekdotikus darabok (Hajnali hat, Délután hat, Bogárka) mellett az Ablak és a Délibáb a hosszú elbeszélés és a (kettős) fordulatra épülő novella két alaptípus Forgács Péter új könyvében. Az Ablak forgatókönyvszerű, és olyan motívumokat használ, mint a műbeli film- és regénypárhuzam (Juliette Binoche [Csokoládé]; John Williams: Stoner), illetve a „hely színei”-ként szerepel benne Esztergomban jellegzetes kis-dunai  lakóhajó, valamint a nagyváros flaszterén felfénylő délibáb.

(Forgács Péter: Veled marad, elkísér (Kalligram Polgári Társulás, Dunaszerdahely és Kalligram Könyv- és Lapkiadó, Pozsony, 2024), oldalszám: 112., ára: 2990,−Ft.)

Kép forrása: Irodalmi Szemle

Gíza – Vörösföld határa

 

Messziről világítasz, sugaraid mégis a földet járják…
Ekhnáton: Naphimnusz (részlet), Tornai  József fordítása

 

HUFU

Látomás mert ritkán
adatik – lehámlik
a kéreg
a fölös szárny
táj tejjé nem válik
minden halandóban
Virágzó lét nem
terem kevésfájú erdőn
csak korhadásból
hízik a gombafonal
kalappá
tönkké
Ott
ahol fermentáció
keleszt élővé
– szívkamra
táplál dús falatokkal
Míg a gyermeki száj
égre nyíló virágkehely
addig a felnőtt
megtelik nektár csömörével
és kibuknak rajta
rossz szavak
Fenn rámpát lakó
védelem és
kövek fölött kerengő
sólyomröptű vágy
hogy Örök Otthon legyen
Csodáld az oázist
hogyan terem minden
talajban büszke
deli csíra
legyezőpálmát
és áldd
Vörösföld-sivatagban
a vihart
mi tisztít
homokdűne-igazságot
Tündöklik odafenn
napsugárra tűzve
Hufu fényhegye

 

**
MENKAURÉ

Hegyek homlokán
relief
lépő alakok
saruja súrol
málló köveket
Ametiszt
arany
jáspis mohaszíne
nem nap
de fényforrás
valamennyi
homlokon csillog
égi szem
Összecsiszol
élőt a halandóval
mind a kő és
felkerül gúla-
meredélyre
Átlók kötnek
új átlókkal
bizalmas-fáradtan
örök békét
tonnás tömbön
szkarabeusz nyoma
démotikus jel
az elmúlásról
végtelen hieroglifák
dölyfös vésete ellenében
Hol a korbács
napot földre csorgatni?
Milyen arcot
őriz a virág porló kelyhe?
Kering kering
térítőig a vágy
felszámolni
mi uralhatatlan
homoktenger

 

***
HAFRÉ

Vágyad kettő közt lenni
szfinxtelen –
rejtélyek rejtőzködő árnya
csak akkor ér
ha Hórusz
útra indul
Imát vijjog fenn
két horgas csőr

 

(Illusztráció: Daniel Kordan: Sables de Chara; De longues montagnes)

A győzteseknek; Reggeli litánia

 

A győzteseknek

Babits Mihály emlékére

Hétköznapok gyűlnek
csendes udvarokban
szobák hűvösén
ahol a pillanat delejez és
szekszárdi vöröset tölt pohárba az idő
A hírhozó üzenete ma érkezett
nem a vas Spártából
Pán istentől jött az égi szó

Athén ne félj
tied a győztes tiarája!

Erőd a szépség
a szikla szabdalta part fehérben izzik
kékség övezte habot zúz időmérték ütemére
a tág tér
Belül összetolulnak a sokféle ritmusok
méz csorog
leoninusokba gyűlik akkor és most
versbe öntik a csirkeház piros taraját

Pasziánszot rak egy aiol kéz
a távozó kórus dór dallamára

 

Reggeli litánia

Add hogy legyen mestere meditációmnak
középpontja ne legyen az üres origó

Nemes Nagy szobormagánya elkerüljön
lássa reggelenként a Felkelő Izzítót

Térey békéltető látása simítsa bennem össze
a szembenálló tévelygéseket
vagy szikrázzon össze amit tűz arkhéja lobogtat

Petri szétbomló sírása mögött
merüljenek fel az örök franciák

Csoóri Ipolyra nyíló szeme
eljuttasson tengerekig

Ne zárjon be szabadvers és kötött forma
homályos verssorokba

Báthori Csaba magánya zengjen fel
ne pihenjen naplója Kufstein-várában

Drága Iancu Laura titka
visszhangozzon Tihany levendulabokraiban

Halmai Tamás madarai legyenek
Brassai-képek halai
vagy szemek mik távolba látnak

A tájak adjanak képeket
Duna tükrén prizmák vigyázzák a látást

Add meg napodnak napjain
vérrel
fénnyel
égi kékkel
világítsanak be
könyveid

 

(Illusztráció: Geninne: The Fish & The Bird, 2010)