Fa tetején ül a Hold,
Anyaarc mosolyog ki
Füst és köd alól, távol
Fűzágak hajladoznak.

Paptalan, cipruság nélkül,
„Messzünnen közelg” valaki –
Árnyalak vagy én vagyok az?
A válasz veremben csücsül.

Vágytalan, mély zsibongás reng,
Megtelik vele szív, tüdő,
E világ vétkek komája,
Farsangra gyász, feltámadás.

(Illusztráció: Christian Schloe: A Bluebird’s Song)

Hajladozó, nyúlánk kereszt,
A ház túléli az embert,
A volt kapaszkodik belé.
Üst alatt, lélek-katlanban

Történelem feketéllik.
Csúszómászók nyoma hóban,
A csapáson cédrus inal –
Képmásához hasonlatos.

Hahogyha „látod” a hangot,
A kételkedés konkolya
Csak a lélekmélyen ködöl –
És megjelenik a jó arc.

(Illusztráció: Jacek Yerka: Little House on the Prairie)