Anyádnak virágszálat
szerelmednek csokrot
maradjon holtaknak is virágból.
De a parkban tegnap
baljós neve „Prospect”[1]
füvet nyírtak s a traktor
könnyed fordulattal a sarkon
a kertnyi boglárkát letarolta
naponta látogattam e szögletet
lepkék közt egy ember
csodáltam a virágszín napot
szemtől szívig labdázó
boldogan ingó fejecskéket
s kislányos lebbenésük a széllel
sugdostunk egymásnak
igazán kedvesem lettek
éreztem létükkel szeretnek.
Láttam a gép nemcsak nyírja de
precízen bedarálja őket
nem hagyott egyetlen szárat
arcukból keveset.
Kérdem „Távlataink” gondnokságát
lánctalpon a földkerekség felett törtető
homo sapienst a „bölcset”
mi jut sírjára a tenger boglárkának
emberfejek vagy lábak?
Ha a virágot mind lekaszáltad.
[1] Prospect (ang.): „Távlat” (?) „Kilátás”(?) Lehetőség (?) Látvány (?)