Kiss Edina összes bejegyzése

Kiss Edina vagyok, 1973-ban születtem Dunaújvárosban. A Széchenyi István Gimnáziumban érettségiztem, majd a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán diplomáztam tanító és ének-zene szakon 1997-ben. Öt évig dolgoztam pedagógusként, majd miután megszülettek gyermekeim (2002, 2004), otthon maradtam anyasági szabadságon. Ebben az időszakban (2008-2011) szereztem Jógaoktatói Diplomáimat (Gyermekjóga, Gerincjóga, Vinyasa Flow Yoga). Gyermek és felnőtt csoportokat egyaránt oktattam Szentendrén és környékén. Majd évekig egy orvosi honlapon (dr.gulyas.hu) és az Elixír Magazinban jelennek meg jógaszemléletű, szakmai írásaim, cikkeim. Kíváncsiságom egyre jobban az önismereti folyamatok, a személyiség fejlesztése irányába fordul. Több önismereti rendszert is tanulmányoztam és gyakoroltam: Jógafilozófia (2008-) Arany Rózsakereszt Szellemi Iskola (1989-2007), School of Remembering (2008-2010), Védikus Tanok (2012-2016), Grafológia (2019-) Az írás mindig is az életem része volt, mint összetett alkotói- és lélektani folyamat. Természetesen merült fel bennem az igény arra, hogy részt vegyek szakmai kurzusokon. Az Íróakadémiában (2016-17) és az Íróműhelyben (2018-19) tanultam az írásmesterség alapjait. Kezdetben országos irodalmi pályázatokra küldtem be novellákat, melyeken próza kategóriában díjakat is nyertem, novelláim megjelentek gyűjtő kötetekben és irodalmi honlapokon. Első önálló novelláskötetem 2020-ban jelent meg Égszínkék címmel.

A Hegedűs völgye

 

Türelmesen vártam, ahogy Balázs elcsomagolta a hegedűt. Óvatosan zárta le a tokot, majd miután felegyenesedett, felkiáltott:

– Várj, elfelejtettem!

Beszaladt a szobájába, majd egy puha rongyba csomagolt gyantadarabbal tért vissza.

– Megfogod nekem? – nyújtotta oda.

Óvatosan húzta elő a vonót, majd hüvelykujjával lenyomta kicsit a szőrt a kápánál. Sustorgott a lószőr, a felesleges gyanta finoman pergett le a márványos padlóra, nyomot hagyva unokám ruháján. A gyanta éterien tiszta illata belengte a helyiséget, benne volt a fa ereje, megnyugtatott, kitisztította a szívemet.

Leültem a lócára, onnan néztem, ahogy alaposan lekezelte a vonót; mintha több órás koncert előtt állna. A felesleget finoman letörölgette a ronggyal, majd visszacsúsztatta a vonót a tokba.

– Indulhatunk! – jelentette be.

Előreengedett az ajtóban, és néhány perccel később már az erdőben gyalogoltunk. A Hegedűs völgye bővebben…