Sánta Anita összes bejegyzése

Idegen modell; Könnyek

Idegen modell

Beszélni róla
és az azonnal megváltozik.
Boldogság,
közben, ahogy kimondtam
már nem lesz.
Minek róla?
Elmenni határokig
szokott modellekbe simulni,
miközben remeg a kéz,
hogy ez veszélyes lehet,
éget a tűz.
Idegen,
mint vonatkocsik a tájban.

 

Könnyek

Karcosra fagytak a busz ablakai.
Az ülésekbe úgy süppedtek bele, mintha
nem lenne más választásuk.
Kitágult szemekkel figyeltek
befelé és két mozdulat között maradtak
az ujjak.
A fékezés próbálta átrántani
az egyik izmot a következő felé, de nem volt
erő. Kerekek gurultak a lábak helyett és
az irány rossz volt. Jobbra-balra
hajoltak a fejek és könny helyett vér
folyt  a szemükből.
Úgy bízták rá magukat
a sofőrre, mint
újszülöttet anyja a nővérekre.
A tócsákban topogtak
a cipők. Karon fognám mind és
elmondanám, van választás, de
karcosra fagytak az ablakok és a
szám megtelt a könnyeikkel.

 

(Illusztráció: Sue de Vanny: Water’s Edge)

szojuz-11; karácsony

szojuz-11

csillag milliárdok
belefúródnak karok, lábak
hang nincs, hullám nem
rezeg
sűrű lebegés az anyagban
kitölt, de szememet
csukva tartom
földről sötétség
mégis látom, hogy egyedül
vagyok

 

karácsony

utcán a faragott fák
már nem állnak be sehova
ünnepet növesztettek magukon
meddő hónapban
csillogó gömbök csüngnek
rajtuk gyerekek
benne az egész család
24-25-26-27
vége

(Illusztráció: Rob Gonsalves)

október 2.; szeptember 16.

október 2.

homokszemek őrlődnek
a fogaim között. tompán
csúszik az egyik
alól a másik alá és sehol
nincs víz, hogy kiöblítsem
a számat. ajkaim szárazon tapadnak
egymásba és a
szavak segíthetnének szét-
választani. de nincs szó.
a csend már nem segít. idővé
nőtte ki magát. ha összeszorítom
az izmaimat az örökkévalóság?

szeptember 16.

a leveleket átsütötte
a nap. egy légy nyújtózkodott
a felületen és én
csak az árnyékát láttam. a
pókhálók bizonytalanul
himbálóztak. és a fény csúszkált a
széleiken. oda-vissza lökte őket
valami akarat. de nem
erőszakosan. a kérdések közötti
igen vagy nem volt az. úgy dőltek
jobbra-balra az ég felé növő ágak is.
egy bogár kacsázva próbált
eljutni valahova. kérdés, hogy mit
akar. darázs hempereg a fáról
lehulló porban. segítenem kéne?
minden mindennek az
árnyéka. a madarat nem látom,
csak hallom, ahogyan válaszol. talán
csak önmaga visszhangja?
az abrosz széle megadva
magát remeg az asztalról lóg-
va. a falat már nem nézem. fehérre
van meszelve. színtere a valóságnak.
színjáték a nappal és a széllel. a
kutyák ismerik. ők érzik és keresik
az igent vagy a nemet. de ők is
csak ki-be szaladgálnak és nem
találják.
a kövön a levelek feketék. és én is
feketén, de nem a szél és a nap
játékaként.

(Illusztráció: Victo Ngai: Four Seasons-Summer)

rezonancia

próbáltam kiúszni a partra úgy
ahogy tanítottad
közben meg csak rád gondoltam
oldalról is értek lökések
és elölről is szembe jött az ár
de azt mondtad hogy
mindig csak menjek
hogy a kezemet tegyem
egymás után váltva
a tüdőm már félig tele van
én még mindig váltok
néha kidugom a fejemet
a vízből
akkor látom hogy az irány
se jó
megfordulok de a part
eltűnt
közben meg csak rád gondolok

(Illusztráció: Elena Carlie: Slopes )

Sánta Anita: cseppek

lassan szivárgott be
minden az ablak résein
évek mire elérnek
hozzám
a cseppek de én
már előre félek nem
tudok a mostra figyelni mert
félek a jövőtől a múlt miatt
rombolom a távolságot és
növelem a ragaszkodást
kötöm az időt de az
csak múlik a fonál egyik vége a kezemben
a másik mindig épp
kicsúszik belőle a cseppek
elmosnak égetnek és
rajtuk keresztül minden más

(Illusztráció: Gemi aka Gemi333 aka げみ: 色の降る日, 2015)