a vízgyűjtő

a pataknak ott az a pontja
ott gyülekeznek és állóvízzé
válik, a sodrás.

nem halmozódik
csak türelmesen egyet jobbra
egyet balra.

ott fogod össze a vágyakat is
lennél horgász,
de nincs csalid.
te magad akadj rá a horogra.

 

ha megszűnik az egyensúly

ha megszűnik az egyensúly
fényeket látok, becsukom a szememet
mozognak, megnőnek, csökkenek
ott kitágul a tér
és magába zár

szabadabb vagyok, ha
nappal csukott szemmel járok
mert a fény kívül van
csak bennem van sötét.

 

(Illusztráció: Jakub Jecminek: The Brook)