anyám ha nyáron

anyám ha nyáron meglátogatlak
magammal viszem a problémás nemet
és a szingularitás küszöbént meg a petrit
elviszem az egyetemet minden termét
elhordom vidékre a trefort-kertet
a fűszálakba hexametert taposok és
leszedegetem a fáról a morfémákat
aztán lenyírom az udvarban a barokk

mondatszerkezeteket lemondok
a cukrokról és te nem kínálsz meg borral
igyekezzünk kérlek a jelentéshálózatunkat
tovább bővíteni minthogy mindketten
tudjuk hogy a labda szót a kutya előtt
tilos kimondani ugyanis az efféle
beszédaktusokkal és performatív
cselekedetekkel visszafordíthatatlan
ingereket váltunk ki a békés ebből
a teraszon a dolgok térdeixisen átesett
mutató névmások ezmegazjai
váza metszőolló hamutartó pohár
mind közösek ám azt megítélni hogy
közülünk melyikünk a közelebbi
talán teljesen lehetetlen

 

önáltatás

a cinke körbetáncolja a napraforgómagot
amit az ablakpárkányra tettem hogy
idecsaljam őt is bolondítja ez a novemberi
nyár szétszórt vagyok táncolok vele
korán sötétedik és a megnyúlt esték
szinte használhatatlanok annak
aki a nappalt élvezi bizony közöttünk
az űr a tartalom és hiába lehelek
a tenyerembe csak hazudom a meleget

 

gondoskodás

a délután összehúzott diófalevelek
alatt estére avarszínű békák zörögtek
a kutyának elővettem egy régi párnát
amiről hamarosan széttárt lábakkal
legördült közben kiolvastam a folyóiratot
a saját versemet messziről néztem
idegenebbül hatott mint a másé
forraltam teavizet lötyögtem anyám
pulóverében mint aki helyette van

 

(Illusztráció: Daniel Gerhartz)