Á celle qui ne m’accompagnait pas

 Ismered-e a szóródó hajnalt, ami sosem jön el érted, mindig csak ígérget?

Ismered-e a feketekamrák sarkaiban lapító lázat, ami csak rád vár, rád vadászik?

Ismered-e a fekélyek nyelvtanát, a bomló test szintaxisát, a sebek törvénykönyvét?

Ismered-e a csapatban vonuló vándormadarak magányát?

Ismered-e az emlékek összegyűrt térképét?

Ismered-e a felszakadó életvonalak görbefüggvényét, a halál logaritmusát?

Ismered-e a mindig távollevő szerelem szurkát?

Ismered-e az arcot, amit félelmükben a föld alá temettek?

Ismered-e a csontokban őrzött titkokat, a velő ütemes remegését?

Ismered-e a hópehely kristályos hidegét csukott szemhéjadon?

Ismered-e az élesített borotvapenge fémvonzását artériád falában?

Ismered-e a sírok lüktetését lábad alatt, ha egyedül sétálsz?

Ismered-e a csupasz fák ősi metabolikáját?

Ismered-e a rozsdás fogak zaját egy ebolás angyal teteme felett?

Ismered-e a kiégő volframszál halk fémsikolyát?

Ismered-e a fájdalom chiaroscuróját?

Ismered-e azt, akinek anyanyelve a pusztulás és testében hordozza az örök éjszaka perverz történelmét?

Ismered-e a telet? A végtelenül közelítő fagy törvényét, ó te büszke John Snow?

Kihátrál minden a hús templomából. Minden felkelő nap egy halott madár megkövült tekinteted gyolcsvásznán. Döglött szívtetemek fekszenek a porban. A te neved negatív tikkun olam. Kevélyen hirdeti a tátongó entrópiát.