A Szakanoue-beli Ótomo-lány hat[1] verse

Csakis én vagyok,
aki igazán szeret.
Hogy te, kedvesem,
azt mondod, szeretsz engem:
üres nyugtató szavak!

Nem gondolok rád –
mondtam, de mégis, akár
bíborszilvaszín,[2]
milyen könnyen változnak
szívem érzeményei!

Csak rád gondolok,
pedig hiábavaló,
jól tudom, mégis
mint lehet, hogy ily nagyon
szeretlek változatlan?

(Tízezer levél gyűjteménye, Negyedik kötet, Versváltások, 656–658.)

Fittler Áron fordításai

A Szakanoue-beli Ótomo-lány (Ótomo no Szakanoue no iracume, 大伴坂上郎女)

VIII. század. Japán első fennmaradt vaka-antológiájában, a Tízezer levél gyűjteményében (Man’jósú, 万葉集 vagy 萬葉集) a legtöbb verssel (84 vakával) szereplő költőnő. Utónevét nem ismerjük, Szakanoue a lakhelye volt az akkori főváros, Nara keleti részén. Korának egyik legjelentősebb verselője, a neves költőnemzetségnek számító Ótomo családból származik. Féltestvére, Ótomo no Tabito (大伴旅人) a kor egyik legnagyobbja, valamint két lányának is fennmaradtak vakái. Tabito feleségének halála után a Japán déli részén lévő Dazaifu nevű hivatal központjába utazik, amelynek Tabito volt az első rangú kormányzója, és ahol jelentős irodalmi élet zajlott a vezetése alatt. A költőnő ekkor vette át az Ótomo család irányítását, és nagy szerepe volt Tabito fia, Ótomo no Jakamocsi (大伴家持) nevelésében. Jakamocsi ugyancsak központi alakja a kor költésztének: a hagyomány szerint ő a Tízezer levél gyűjteményének főszerkesztője. Szakanoue ezen kívül egy időben jelentős irodalmi szalont szervezett, ahol a VIII. század közepének több más jelentős költője is elindult karrierje útján. Noha többször volt férjnél, szerelmes verseinek jelentős része nem valódi szerelmes költemény, hanem – ahogyan feltehetően az itt szereplő három vaka is – fiktív szerepvers, illetve találni példát lányai vagy más hozzátartozói helyett komponált művekre is. Ezen kívül olyan költeményeket is szerzett, amelyekben a szerelmes versek kifejezésrendszerével fejez ki rokoni, illetve baráti érzéseket.

A borítókép a fordító felvétele

[1] Most az első hármat közöljük.

[2] Halvány bíborszínű ruhafesték, amely könnyen kifakul. Ezt egy alacsony, bokorszerű szilvafajtából (klasszikus japán: hanezu (はねず), latin: Prunus japonica v. Cerasus japonica) nyerik, amely koranyáron ilyen színű virágokat hoz.