A kihűlt, üres nézőtér

Szerző nélküli textus

Nem megíratlan. Apokrif.
Valamikor a történelem feltételezett kezdete előtt.
És még annak is az elején.
Ami természetesen egy korszak vége volt
Lezárása az időnek. Újrakezdés.
A régi elsüllyesztését követően
Maradt azért néhány mag, csíra.
Vannak dolgok, amelyek soha
Nem pusztulnak el.
Kompatibilis nyelv és világ.
Az örökkévalóság felosztása területekre.
Rongyszőnyegeket vagdalt a felhőkből
A grémiumok tamburmajor kurátora.
Majd krumplicukorból és fahéjból
Mozgólépcsőt jó és rossz között.
Azután egy áldozati oltárt.
Azon égették el a múlt nevű eretneket.

 

A leglágyabb örömök szövete

Talált érzések szöveghelyei

A tér és idő nélküli lét
A bármikor és a sehol húr-rácsai között
Egy általános test legeldugottabb odújában
Zajlik a huszonegyedik század
Mint álom a fej magzatburkában
Genealógiák kusza szövevénye
Darálja és köpüli, szövi és horgolja
Azt az új világrészt, ami a holnap.
Sok elvarratlan szál áttüremkedik a voltba
És átvilágítja az idő angyalának korpuszát
Mint múltat
S egy tekintetben összegződik a sorsok
Írásos üzenetekkel átszőtt szőnyegmintája
Történelem, ég, föld, háborúk és vágyak.
S mind ezek egyetlen értelem küszöbén állnak
Mint figyelmeztetés: szeretet és alázat
Hihetetlen, de a korszak végén a jók megállnak
Látják, hogy az ítélet szele kiárad.
S egy mindent felülíró szellem jóízű esővel áztat

 

Gravitáció excellenciás úrnak

Hajós Eszternek
A Hol a Nap Textus apropóján

A tömegvonzás melléktermékeként
A téridő görbületét álmában kikalapálja
A Fehér Törpe, neutroncsillag néz rá.
Te most megváltoztatod a világegyetem sorsát.
Igen, csak a Nap galaktikán kívülre gondolkodta magát.
Az égbolt-íróasztalról a szőnyegre szállt.
Visszatennéd, Excellenciás Uram?
Főtisztelendő Kubista Mágnes.
Igen, igen. És keresni kezdte a célszemélyt.
Az Ágenst.
De a szőnyeg bolyhai szétnyíltak egy helyen
Éltek a ritka alkalommal, hogy megmutathatják
Háttérsugárzásuk domesztikált hatalmát,
S ez az uralom most kiterjedt a fantázia
Világára és a lírai erudícióra is.
De a képzelet visszabeszélt.
Már amennyire lehetett, gyorsan rajzolt
Egy Másolat-Napot a hologram-irónnal.
Akkor a Gravitáció felkiáltott: szórakozott
Voltam bizonyára, hogy nem észleltem,
Hogy megszegték a törvényemet.
Most az egyszer nem büntetek.
Nem tehetett róla a Nap, hogy leesett.
S akit előléptetek, az a képzelet, meg az emberek.
Akik elrejtik, amit féltenek.

Hol a Nap? (Holnap)
Egy könyvlap nyeli el a Holdat.
A mágnes a vesztegzárat feloldja.
A gravitáció most csónak.
A Napot a partra kitolja.
Lám, a kitolás olykor orrvitorla.

 

(Illusztráció: Sharon Koppel: Sun design quilt)