Íme, a pohár keserű tea, amit innom kell –
az asztalhoz ülve reggeli közben megszólalnak a szirénák.

Február első hétfője van. Nem írnám fel magamtól a naptárba,
vagy naplóba.
Az égve felejtett lámpát, a maradékok közül a kisült szíveket nézem.

A próbának vége!  Ezt vajon ki mondja be, milyen arcú
és ruhájú férfi? Vajon már átöltözött a villámháborúhoz?
Régóta nem mozdul itt semmi, a csótányokat is szétfeszítette a hideggél.

Figyelem, a próbának vége! Ismétli el a felhőbe takarózott férfi.
Ezután mi következik?
Az idő szétszálazása?

Később, már a nyílt utcán látom, hogy egy feslett paplanból
mégis nekiiramodik valami élet.

képek: Carol Milne