Csík Mónika gyerekverseit kézbe venni megnyugtatóan újszerű élmény. A szépen illusztrált, barátságos kis kötet megfelel annak, amit egy gyerekkönyvtől várunk, de többet is ad: a gyerekek mellett a felnőttekhez is beszél.

A gyerekversek szigorú szabályokkal, témabeli korlátozásokkal kell, hogy megszülessenek, hogy a gyerekek számára megalapozandó tudást biztosíthassák, ám ez a regiszter egyértelműen újításra szorul, ahogy a minket körülvevő világ gyors ütemben változik. Egyre nehezebb belegondolni, hogy a környezetét tárgyanként felfedező kisgyermek ma mivel találkozik többször, kevesebbszer, s hogy mi tűnik neki igazán fontosnak. A Miféle zergetoll?  egészen városias megközelítést ad erre, ahogy a természet abszolút középpontba helyezéséről lemondva igenis elviszi a kisgyereket a nagymamához, síelni, buszozni, biciklizni is. Eközben mértékkel, de szem előtt tartja a tanítás felelősségét: a hagyomány megőrzése a klasszikus gyerekversekre emlékeztet. Ez tetten érhető a nyelvezet rétegében is: a szerző a szókincs fejlesztése mellett nem röstell olyan kifejezéseket használni, amelyeket a mindennapokból a kicsik is jól ismernek, és ettől magukénak érezhetik a verset.
A könyv attól is különleges, hogy nem tesz kísérletet arra, hogy ítéletet mondjon. Ugyan mindannyiunk által megtapasztalható – megtapaszalt – helyzeteket hoz fel, de a váza eltörése a hangulatos versritmusban ugyanúgy feloldódik, mintha a hintázásról lenne szó. A hangok intenzív játéka megadja a kalandozás, a tágas környezet felderítésének örök dinamikáját, és egyben vidámmá is teszi, bármi történjék. A gyermeki csodák mintha létre sem jöhetnének a zenei elemek nélkül. Ez a gyermek saját kis világa, anélkül, hogy belehalljuk a mindent tudó nagy felnőtt mély, oktató szavait. Ebben a világban egy úr van, ő, és a birtokában áll a csend feletti uralom (ének), a szavak feletti uralom (beszélni tanulás és tudás), a számok feletti uralom (megszámolás) és a képek feletti uralom (rajzolás). Itt aztán bárminek lehet három fület rajzolni… Ennek érdekében a szerző kiválóan ötvözi – akár egy-egy versen belül is – a mondókák rigmusait, a találós kérdéseket és a kiszámolókat.
A korszerű gyerekbarát versvilág, a gyermeki nézőpont újszerű felnagyítása teszi élvezhetővé a kötetet a felnőttek számára is. Olvasás, felolvasás közben azon kaphatjuk magunkat, hogy a képzeletünk visszakalandozik a hatalmas tárgyak, nagy tettek és egyszerű logika biztonságot árasztó közegébe. A nagyítóüvegen keresztül vizsgálva már nem is tűnik komolytalannak.

Csík Mónika: Miféle zergetoll?
zEtna, Zenta, 2015.