Az idő képes szemléletet váltani. Váltócipőt húzni. Szoknyát fölvenni, képes kihúzni szemceruzával a szemöldökét. Képes bevenni egy Aszpirint, amikor észleli öregedését a tükörben. Nekem, akinek telik, csodálatos látvány az. Olyan vagy nekem, mint egy elvetett mag. Mondom neki, amikor az ölembe kuporodik. Van súlya. Nem sovány, de szép arca van. Mint testnek a kenyér. Csíráid szabad vegyértékek. Minden testrészedet végigmasszírozom. S amióta elutaztál, folyton itt vagy. Az idő haja távollétében is nő. Olvassa Kundera Tréfa című regényét. Egész nap az ágyban várja, hogy behozzam a teát. Én meg késleltetem, mint Ő az összeköltözést. Szomjaztatom. Majd ha feltártad a titkodat! Talán ebéd után. Majd ha az Európa Unió minden országában a te pólódat fogják körbehordozni, amin rajta van a hangya-rajz, akkor elismerem, hogy van talentumod! A 700-as Club alatt szeretkezik velem.  Vagy az Önök kérték közben. A sötétség ráhangol a talpsimogatásra. Az is jó, hogy aludni lehet vele. Mennyire hiányzik? Nem kell arrébb tenni a zokniját, ami frenetikusan tiszta volt. Most azzal is megelégednék, ha rám köhögne, vagy elutasítaná a kalitkám. Azután kopogtatna az ajtón. Csak láthatnám mosdani a kisúrolt kádban! S megint eljátszhatná, hogy haragban vagyunk. Arra ébrednék hétfőn, hogy visszahozta szobámba a szombatot. Jó volna.