Tudtuk hogy így nem lehet a fejlődést kicsikarni
csiklandós lángok nevetgélnek a kazánokban
minden csikóhal kieregette mérgét a folyókban
a várost megtámadta a világ, és kívülről felfalta lassanként
alapozó gépek zajonganak a nyílt utcán
turbános férfiak rohantak az Astoria és a Kodály-körönd között mezitláb
a kiöntött Dunában fürdető dajkák tejes mellell énekelnek az üres babakocsiknak
halomra szívott cigaretták és meszeletlen ketrecek között üvegcserepeken aludtunk napokig
lefolyók, hegedűk, mázolt padok és csigaszárnyú repülőgépek között terjedő pletykák
a Keleti szél varázsa, a Deák téri gyrosos török nyársra húzott zászlókkal üvölt boltja ablakából
Csodáljátok az egyetemi ifjúságot, íme, egymáson topogva könyveken párosodnak
vak embereket segítő szolgálat tagjai egymást elégítik ki a fehérbotokkal
eljárt felettünk az idő
a Bosnyák téri piac csillagokat árult azon a szerda estén, szlovákok belefűzték a számlanyomóba
Dohány utcai zsidók pajeszt lengetve követelték a kettes metró átalakítását
felforgattuk aznap déltől hajnalig a fák szerkezetét
televíziót néztünk a Lánchíd tetején lábunkat a semmibe lógatva és heroint nyomtunk egymás kéken lüktető vénájába
a madarak haránt repülnek át az égen
kikelt a nap a folyó tüzes kemencéjéből, kenyérre váltanám a fogaimat
az Andrássy út fái önálló döntéseket hoztak és kiszaggatták az utcaköveket
mikor nem láttalak itt utoljára?
csáp ellen csáp, megzavarodott poliphadak tekergőztek az óramutatókon, minden könyvtár ablakát betörték az egyetemisták, akiknek szemeik jojózva fordultak ki- és be
gesztusokat gyűjtöttek a színiiskola növendékei, hogy darabjaikban és álmaikban felhasználhassák
vitorláztunk a felhők szörfdeszkáján, akkor már szivárványban láttunk fentről mindent és a koporsók falai szorítani kezdték a holtakat
megfulladok, sírta, megfulladok
mellkasodban érzem a szívemet dobogni
az én barátaim mind fellázadtak a lázadók ellen, és még aznap törvényszék elé kerültek
gázmaszkokat osztogattak a Ferenczi István utca sarkán a kismamáknak
csontokkal kockáztak a Kálvin tér lehugyozott tövű fái között
cigány zsebkések vért köpködtek az elhaladó taxisokra a Corvin-negyedben
mozik sötétjében, alagutak nyögéspáráiban és a bérházak nagy lakásaiban dúló háborúk dokumentumai vagyunk
terpentinnel és festékkel oldjuk a vesénket
minden színes ásítás jó neked, papírra tedd az életed
testvéreimet papírra nyomtatták és felitatták velük Zugló utcáinak mocskát
lepedékes fogú indiánok kaszinóznak a házfalak alatt
szürke kémények mentén lovagoló csontmadarak hívnak téged is ebédre
sose jutunk ki innen, hát mit sírsz, öregem
piát és chipset szórtunk a csatornákba, pénzünkből papírhajót hajtogattunk és leúsztattuk a kék Dunán
mondom, zord idők voltak
képek: Elisa Ancori