Mint valami zárda,
habos, csipkés,  kupolás, tornyocskás.
Alzheimer Haus a hegyekben, kutyák
és kardvirágok őrzik, meg egy borókasövény.
Itt találkozhat az öngyilkos Habsburg herceg
a keleti fonton maradt nagybácsik szellemével.
És nincs más, csak ötven öreg hölgy és dallamok,
varázsütésre megtalált levelek, régen elhagyott,
de hajnalban feltámadt gyerekek. A cukorkék
hegyek közt könnyed lebegés marad a bűnökből:
fátyol, fahéjas tekercs, vanílialekvár. Nincs is más itt,
csak tollpihével tömött zsákok, szigorúan őrzött
játékbabák, összetört és megtalált nevek.

Mindig hajnalban jönnek a férfiak,
hogy elvigyék a holttesteket.