Vidám füstfelhők gömbölyödtek elő az égbe nyúló házak vékony kéményeiből. A körfolyosón álmatagon sütkérezett egy cirmos, hájas öreg kandúr. Az udvaron a babérmeggy üde zöld levelei mostanra sárgán és vörösen izzottak a kellemes őszi délutánban. A szürke macskaköveken kopott lábú, viseltes asztal billegett, felette egy nőnek szaporán járt a keze, a papírkupacon sercegett a piros golyóstoll. Pipa, pipa, áthúzás, hiányjel. A nő fázósan megdörzsölte karját, szorosabbra húzta nagy fekete sálját, beleszívott félig leégett szivarkájába, majd újra a munka felé hajolt. Régi madárijesztőnek számított, a belvárosi varjak sem féltek már tőle, mindennap nézték, ahogy szorgosan javítja a dolgozatokat, vagy a fejét ingatja egy-egy silány esszé felé görnyedve.
A bérház fekete ajtaja füttyentve kitárult.
– Meg is érkeztem. Remélem, tetszett ez a kis videó. Ha igen, ne felejtsétek el lájkolni és megosztani. Halkan megsúgom, hogy a jövő héten már Párizsból csekkolok be egy új és izgalmas témával. Addig is sok puszi, sziasztok. – Egy vékony világosbarna ballonkabátot lebbentett meg egy kósza szellő, ami beszökött a bérház málladozó falai közé. Harmincadik életévéhez közel álló, hosszú barna hajú nő lépett be az udvarba, kezében nagy bőrönd, kabátja halkan susogott és ciripelt.
–  Jó napot kívánok!
– Szép jó napot kívánok! – üdvözölte a tanárnő a ballonkabátos nőt, majd szippantott egyet tövig égett szivarkájából. – Egy kis nyárutós pihenés? – biccentett a bőrönd felé. A ballonkabátos nő lenézett táskájára, majd elmosolyodott.
– Óh, hát nem igazán. Tetszik tudni, ez csak munka, sokat utazgatok, lecsekkolok hoteleket meg ilyesmi. – A nő egy pillanatra elgondolkodott, majd hozzátette. – Tetszik ismerni az instagrammot? Vagy a youtube-ot?
– Hm, meg kell, mondjam nem vagyok nagyon járatos ebben, de igen, hallottam már róla.
– Nos igen, ha oda be tetszik írni, hogy travelling around the world, akkor meg tudja lesni, mit is csinálok. – A ballonkabátos nő odalépett a lifthez, és benyomta a hívó gombot, közben elővette mély zsebéből telefonját, és ujját le-fel húzogatta a képernyőn.
– Feltétlenül – mosolyodott el a tanárnő. – És akkor most irány Párizs?
– Tessék? Ja, igen. Majd jövő héten. Hm, ön is szokott utazni?
– Néha. Lehet, idén ellátogatok Balatonra… vagy ha más nem, Velencére.
– Áh, igen Velence, látta már az igazit? Az a karnevál… Eszméletlen. Jó buli szokott lenni, a követőim is imádják. – A lift fémajtaja kivágódott, a ballonkabátos nő megint felemelte telefonját.
– Az jó…– a tanárnő biccentett. – Kellemes napot, kedves.
– Önnek is – a ballonkabátos nő eltűnt a liftben. A tanárnő szórakozottan elmosolyodott, majd újra munkája felé hajolt. A fehér papiroson egy aprócska hangya szedte szorgalmasan a lábát a sorok között. Könnyed mozdulattal lesöpörte, és ismét munkához látott.