„Közlegény!” – ordítja valaki a fülembe.
Hogyan kerültem az árokba?
„Kopasz, mozdulj már!” – mondja egy másik.
Valószínűleg egy társam.

Fejemen sisak, de nem a ráktól hullott ki a hajam.
Zsebemben egy gránát, miközben
fogalmam sincs, hova tűnt a fényképed.
Fekete a körmöm, nem rághattam hetek óta.

Nem lehettem kómában ennyi ideig.
Hova tűntél? És mióta tudom használni a puskát?
Legszívesebben téged keresnélek,
de már így is lemaradt az osztag miattam.

Apró füzet van a kezemben, teljesen elázott.
Valamit belefirkáltam. A másik kopaszról.
Hányingerem támad. Felnézek a sötét égre.
Azt hiszem mennem kell. Legközelebb, ha felkelek,

adja az Isten, hogy másutt legyek. Veled.

(Illusztráció: Randi Ford: Embrace Solitude)