Berta Zsolt, Jancsiszög,

Bp., Magyar Napló, 2008. 453 oldal, 2730.- Ft

Hitelesség, érzékenység, éleslátás; életteli, eredeti figurák, dramaturgiai kidolgozottság, fordulatos cselekmény; kiérlelt, könnyed önironikus humor; modern pikareszk regény, letehetetlen könyv. E fogalomkészlettel laudálja a recepció Berta Zsolt első, a Magyar Napló 2006-os regénypályázatán különdíjjal jutalmazott, Jancsiszög című regényét.

Különös, hogy a bírálat gyakran szinte ellentétező fogalomhasználattal él: egysíkú elbeszélői nyelv, kiüresedő szereplők, szellemeskedő nyelvjátékok, redundancia, túlszőtt, kaotikus cselekmény, hanyatló narratív minőség, zavaros műfajiság (krimi, kalandregény, romantikus szerelmi történet) és nyelvhasználat (a napló és a blog nyelvének keveredése), nárcisztikus szöveg-gyáros szerzői hajlam, homofóbia (!), szexizmus (!).

De kinek, kiknek vagy minek a története a Jancsiszög? A homodiegetikus elbeszélő, kiégett-naiv Cseke Andrásé, a melankolikus, passzív, jólelkű budai huligáné, aki családot is alapít meg nem is, aki politizál, de mégsem, aki cinikus, ugyanakkor szenvedélyes, aki a törvény elől menekülve öntörvényű regényt ír egy bükki nyaralóban? Vagy a barátaié, szerelmeié: Konrádé, Pöttömmé, Vektoré, Anikóé, Joláné …? Vagy sokkal inkább ezé a baráti társaságé, amelyből Csekét a – bármennyire is – fordulatos élete sem tudja kirobbantani? Vagy az ellenségeké: alesé, Arnoldé? Családoké? A rendszerváltásé?

Berta művét nem közelíthetjük meg produktívan a regény műfajisága felől (minthogy ez egyéb műveknél is jelentékeny fennakadásokat okoz), hiszen minduntalan újratematizálhatnánk (a kritikusok többnyire a műfajtörténet diszkurzív horizontján) a szöveget, a narratív szöveget. A Jancsiszög nem egy történet, hanem történetek párhuzamosan zajló sokasága, amelyek epizódokban örvénylenek és az elbeszélésben, annak epizód-fluktuációjában válnak egyidejűvé.

Ha például hibát keresünk, a narratív szöveg összefüggéseiben kell keresnünk. Akad. Makroszkopikus szinten többnyire az epizódok egymásba fordításánál kezdődnek. Például, amikor Cseke élettörténetének Paprika vendéglős epizódját vezeti be. Amit az epizódnak kéne jelentenie, tehát amit el kellene beszélnie, azt kijelenti: „Jelentem, fontos korszaka következett az életemnek.” De nem ezt érezzük hibaként (csupán itt kezd szakadni a szöveg). Sokkal inkább azt, ha olyan emberi (többnyire férfi-nő) játszmákat magyaráz, amelyekre éppen elég, ha maguk a dialógusok utalnak, ha magyarázza: már szájba rág, lankad a befogadás asszociációs lendülete. Nehezen épül ki a Jancsiszög műegészének időaránya, időtapasztalata, mert annak rovására aránytalanul érvényesül az epizódok jelen idejű intenzitása. Éppen emiatt a Jancsiszög inkább epizódjaiban él, mint egészében. Lényegében az elbeszélői önreflexivitás túlmozog a szövegben: garázdálkodik, farsangol, bomlasztja, destruálja a narratíva lineáris egységét, azaz (reflexszerűen, éppen ezért ritmustalanul, szinte élvetegen) túljelöli az elbeszéltséget és nem rendeződik kompozícióba, nem tematizálódik, hanem zilálja, aprítja a narratívát. Ezért alakul ki a darabosság érzete általában és (elemzői horizonton vagy másképpen: a professzionális olvasatban) a regény műfaján belül a tematikus multiplikáció. Tehát általában az epizódok illesztésénél (mivel Bertánál néha nem egymásba áramlanak, hanem illesztődnek a narratív egységek) keletkezik az elemzői hiba, avagy alakul ki az elfogultság: amikor jól illeszt, akkor nem vesszük észre, mert az epizódok egymásba áramlanak, amikor nem, akkor az illesztés esemény, és bántóan emlékezetes marad, mert kizökkent a befogadás organikus folyamatából. Azonban nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy Berta többnyire jól illeszt. (Valójában a fentebb tárgyalt önreflexív túlmozgásnak köszönhetjük a mű két befejezését is, amely lényegében a narratív szöveg megkettőzése; ennek jelentőségéről recenzió keretében – értelemszerűen – nem nyilatkozhatom, ám ígéretet teszek rá.)

Berta prózatechnikai eljárásokban való járatlansága ellenére is őstehetségnek látszik, ezért őszintébb meggyőződéssel és jobb lelkiismerettel ajánlhatjuk mind a szakmának, mind az olvasóknak Berta Zsolt könyvét a hátrányaival, mint egyes szerzők köteteit az előnyeikkel.