Címke: 85. Ünnepi Könyvhét 2014

KÖNYVHETI SZEMLE II.

Az ÚjNautilus második könyvszemléje a 85. Ünnepi Könyvhéten: Esterházy Péter, Bartók Imre, Tinkó Máté, No Kredit Szabadegyetem, Vilcsek Béla

Személyes metafizika

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat –, Magvető, Budapest, 2014. 2490 Ft

Esterházy_borító„Uram, miért kellenek a szavak az imádkozáshoz?” – ordított az égre Nyáry Pál az Egyszerű történet vessző száz oldal Kardozós változatában, (119.) az újabb, a Márk-változat pedig éppen azt adná elő, hogy nem kell.Esterházy Péter tehát a lazán értelmezhető előzménykötetben már felvetett, ima-témához fordul vissza – ennyiben függ vele össze. A Márk-változatot egy olyan huszadik században élő fiú mondja el, egyébként valóban egy fiúgyerek nyelvén, aki maga nem beszél, akiről azt hiszik hosszú ideig, hogy néma, pedig csak nem akar beszélni. Belül imádkozik, s állandóan imádkozik, így tartva magához közel az Istent. Szinte hallani a wittgensteini intést, hogy amiről nem lehet, arról… És szépen fel is sorakoznak a klasszikus metafizikai oppozíciók, a kívül és a belül: „úgyis csak belül lehet imádkozni” (19.); a beszéd és a nem beszéd; „a szó nélküli Isten és az istentelen szó.” (25.) A szövegben Márk evangéliumának átiratai is szerepelnek, szó szerinti átemelésben, vagy a Krisztus-történetet előadó nagymama nyelvén, így szépen előadódik a gyermek Isten- és hit-megismerése, különböző szereplők halálával egybekötve. S úgy tűnik, tudva, hogy a szerző már számtalanszor körüljárta a nyelvi mondhatóság és mondhatatlanság határait, (ezt fel is rótták neki) most egy olyan műfajra, vagy szövegre óhajt rámutatni, mely mintha az egyetlen olyan nyelv volna, melynek van foganatja, kimegy valamire, csinál valamit a világban vagy a lélekben: „azért imádkozom, hogy higgyek, Azt hiszem. Hogy legyen kiben hinnem”. (21.) Csalódnunk kell azonban ebben is, mert amiről itt szó van, a legszemélyesebb belső világ, a menedék, a hit, és hogy mit kéne akarni a halál utánra, mely valójában „csak” akarás, nyelv nélkül, belső csüngés valamin, vágyakozás. De ezzel nincsen baj, hiszen „a vágyakozás is jó”. (13.) A Márk-változat is a szerzőre olyannyira jellemző nyelv körüli gondolkodás szerves része, ám pozitívumként mutatható fel vele kapcsolatban, hogy megpróbál valami módon kiutakat keresni a wittgensteini nyelvi kalickából.

Makai Máté

Poszthumán horrorkarnevál

Bartók Imre: A nyúl éve, Libri Kiadó, Budapest, 2014. 3990 Ft

Bartók_borítóA monumentális filozófiai biohorror-trilógia második kötete nagyjából ott folytatódik, ahol a szekvenciaindító Patkány éve véget ért, az emberiséget megszüntetve megőrző biológiai kataklizma tragikomikus eseménye után. Az első könyvben megismert filozófustriumvirátus egy módosult génháztartású, groteszk mutánsok által uralt, posztapokaliptikus metropolisszá változott New Yorkban kell, hogy szembenézzen azzal, amit saját maga szabadított rá a világra. A katasztrófa előidézői, így a második kötet lapjain, a katasztrófa – azaz utolsó és talán legsajátabb művük – elszenvedőivé avanzsálnak és a Patkány Éve világát meghatározó botanizációs allegória helyét a mutáció poétikája veszi át. Mintha maga a könyv is a mutáció széttartó logikája szerint szerveződne: a double coding posztmodern esztétikájának jegyében a trash és a bodyhorror nyersességét, megszólalásmódját és izgalmas eseményorientáltságát keveri egy cizellált és szélsőségesen lírai nyelvezettel és az európai filozófia- és eszmetörténet sajátos paródiájával. Marx, Wittgenstein és Heidegger mellett ezúttal Martha Nussbaum, Jacques Lacan és Trent Reznor referenciális figurái is gondoskodnak arról, hogy a poszthumán karnevál mutánslogikája magával ragadja az olvasót és ötszáz sűrű oldal után kifinomult hollywoodi dramaturgiaérzékkel, egy atombomba robbanása előtti utolsó pillanatban hagyja magára, a trilógia záróköve eljövetelének ígéretével.

Urbán Bálint

„Hiszen ő alapját függéseiben látja”

Tinkó Máté: Amíg a dolgok rendeződnek, Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2014. 1900 Ft

Tinkó_borítóTinkó Máté első verseskötetében a lírai én saját és rokonai múltját, az ezekhez kapcsolódó helyeket a (versbe?) rendezése által próbálja körülírni, ezáltal kvázi megteremteni önmagát. Ehhez a szövegekből kibomló családtörténetet (annak minden esetlegességével együtt) hívja segítségül, amely tovább bonyolítja a versekben azt az egyébként is érezhető eldönt(het)etlenséget, amely a líra és próza határára szorítja az olvasottakat. Ez pedig kissé destruktívan hat kötetre, mert a forma miatt érzett bizonytalanság elvonja a figyelmet a versek líraiságáról. Pedig a másiktól való függés, illetve a haláltól való félelem témává válása, ezáltal pedig a függetlenedés igénye elkezdi összeállítani azt az ént, amely a versek bázisa, összekötő eleme lehetett volna. Ez esetben (egyébként lehet, hogy tudatosan) idáig nem jutott el a szerző, hiányérzetet hagyva az olvasóban, ám ettől függetlenül is érdekes pályakezdő kötet lett az Amíg a dolgok rendeződnek, mert a meglévő hiányosságok és az említett sikerületlenség ellenére (vagy éppen ezért!) benne van a folytatás/fejlődés lehetősége.

Takács Éva

„Ne próbáld megváltani a világot. Teremts egyet!”

No Kredit Szabadegyetem. A könyv, szerk. Sántha Gábor, Sós Dóra, Varga Júlia, Attention, Budapest, 2014.

Untitled-1A szórakoztatónak szánt ismeretterjesztő könyvek kapcsán is az a legnagyobb kérdés, hogy mi újat tudnak felmutatni a korábbi, hasonló jellegű kiadványokhoz képest. A No Kredit Szabadegyetem és a No Kredit magazin újdonsága az volt, hogy főleg pályakezdő értelmiségiek álltak mögötte. A magazin nagy előnye továbbá a több mint száz, alteres hangulatot kölcsönző artwork. Ezen után nem igazán érthető, ez utóbbiak miért maradtak ki a kötetből. A közvetlenség megteremtésének eszköztárában csak a szerzők bemutatkozásának módja és a hivatkozások szerzőfüggő volta marad. Előbbi sokszor meglepően nyílt, melyre nehéz nem ösztönös rokonszenvvel reagálni, azonban nincs részletezve, ki milyen szakmai háttérrel rendelkezik; utóbbi pedig az egységes képet csorbítja. Mindezeken túl hátránya a kötetnek, hogy a tematikus szerteágazottság önkényességét csak az ellensúlyozza, hogy a kötet a magazin metszete is igyekszik lenni – ezzel viszont az önállóságát kockáztatja. Ami pozitívum: maguk a szövegek. A szövegek egyenként ugyanis értékes tudásanyagot reprezentálnak, nyelvezetük jó érzékkel egyensúlyoz a könnyedség és a tudományosság között. A szövegekért érdemes a könyvet kézbe venni – a többit tekintve: a közvetlenség valóban egyedülállóvá teszi a magazint és tehetne egy ilyen kötetet a többi ismeretterjesztő projekt között. A megvalósítás eszközein azonban, az utóbbi esetében, lett volna még mit csiszolni.

Tálos Barbara

„A kritika kritikája”

Vilcsek Béla: A kritika válsága. A válság kritikája, Napkút, Budapest, 2014. 2490 Ft

Vilcsek_borítóAzt nem tudom, hogy a kritika válságban van-e, és hogy a kritikának természete-e az örök válságban leledzés – az azonban biztos, hogy csakis egyetérteni tudok Vilcsek Bélával abban, hogy kritikára és még inkább kritikakötetekre, amelyek a kritikus addigi munkáit gyűjtik egybe, nagy szükség van. A kritika válsága című kötet ugyanakkor nem csupán a szerző eddigi írásait, kritikáit tartalmazza, hanem egy olyan válogatást tarthat kezében az olvasó, amelyben minden szöveg érinti vagy a kritikaírás elméleti hátterét, vagy annak módszertanát, gyakorlatát. Kritikusként vitapozícióba helyezkedhetünk, olvasóként Vilcsek Béla irodalom- és kritikaszemléletéről kaphatunk képet, és nem utolsósorban kezdő kritikusként tájékozódási pontokat kaphatunk – és ezen pontokat természetesen később át is értékelhetjük, hiszen a szerző meglátásai is azt szorgalmazzák, hogy idővel a saját, reflektált kritikusi pozíciónkat alakítsuk ki. Ennyiben fontos és hiánypótló is ez a kötet.

Dobás Kata

 

Könyvheti szemle I.

Az ÚjNautilus könyvszemléje a 85. Ünnepi Könyvhéten: Rakovszky Zsuzsa, Kiss Tibor Noé, Szabó T. Anna, Fehér Renátó, Nemes Z. Márió.

„…egyszerre ugyanaz és mégis más…”
Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok, Magvető, Budapest, 2014, 3990 Ft.

Rakovszky Zsuzsa Szilánkok

„…még az is megeshet [] hogy a múlt továbbra is itt rezeg körülöttünk”: ezekkel a gondolatokkal kezdi, és adja meg a szöveg alaphangját Rakovszky Zsuzsa új nagyregényének, a Szilánkoknak a narrátora. A történet középpontjában egy kisváros, Sók áll, a múlt „továbbrezgése” révén a valaha itt élt emberek sorsa, az emlékek és jelen szembesülésével létrejövő feszültség adja a regény anyagát. A Sókra rendszeresen visszatérő elbeszélőt az emlékezetében élesen és pontosan élő dolgoknak a távollétében végbement változása, a viszonyítási pontok eltűnése nemcsak saját múltjának, hanem mások lehetséges történeteinek fiktív, hipotetikus rekonstruálására készteti, miközben maga az olvasó is rekonstrukciót végez az elé táruló szilánkok, szövegdarabok révén: a Sóki Napló, valamint a Radikál egykori hírei, Barsi Lászlónak a Sóki Hírlapban megjelent cikke, Rauch Géza naplórészletei és Balkay Erzsébet levelének töredékes mondatai mind ezeknek az egymásba fonódó vagy éppen egymással ütköző világoknak és élettörténeteknek a megértését szolgálják. Helyenként patetikus, de nagyon lírai prózát művel a szerző a Szilánkokban. Árnyaltság, részletgazdagság, a megfigyelés pontossága, élénk volta teszi érzékletes, élvezetes szöveggé ezt a míves, nagyívű regényt.

Páji Gréta

 

Mindennapi brutalitás
Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene, Magvető Könyvkiadó, 2014, 2690 Ft.

Kiss Tibor Noé Aludnod kellene

Kiss Tibor Noé 2010-ben megjelent Inkognitó című szövege olyan meglepetés volt a kortárs magyar irodalom színterén, amelynek ismeretében, új regényét várva magától értetődő volt a kérdés: vajon meg tudja-e ismételni a szerző a sikert, az egyedi történetet, elbeszélői hangot, a feszes és feszült, hatásos narratívát, mindezt úgy, hogy téma, motívumok tekintetében mégis mutat valami újat? Aludnod kellene című regényével a szerző bebizonyította, hogy a transgender-tematikát mellőzve is figyelemreméltó szöveget kaphat kézhez tőle az olvasó. A történet a közelmúltban, Magyarországon játszódik, egy majorsági telepen élő közösség mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. A nyomor, az erőszak és a kegyetlenség egyaránt jellemzik Pongrácz Antal, Pék Laci vagy Gulyás Feri kietlen és szinte embertelen világát, ahol a családon belüli erőszak, de akár a brutális gyilkosság is ugyanúgy csak a fásult, monoton élet része, mint akármi más. A monotonitásra a jól felépített szöveg is rájátszik, az egyszerű, szókimondó nyelvezet pedig szintén kíméletlenül csap le az olvasóra: az emberi (illetve nem ritkán állati) testek, testi folyamatok naturalisztikus leírása, a tátongó sebek, testszövet, váladékok, illetve a halál, tehát az emberi anyag hangsúlyossága rájátszik a lépésről-lépésre bejárt különös, elszigetelt környezet, a telep bemutatására. Az eredmény egy roppant feszült, sokkoló narratíva, amely ugyan tematikáját tekintve nem kiemelkedően újszerű, mégis egy olyan perspektívából megragadott történet, amelyet érdemes kézbe venni.

Vidosa Eszter

 

Kertek
Szabó T. Anna: kerített tér, Magvető, 2014, 2290 Ft.

Sazbó T. Anna Kerített tér

Szabó T. Anna 85. Ünnepi Könyvhétre megjelent kötetének szövegei ismerősen csengenek. A kerített tér olyan témákhoz nyúl, amelyek a költőnő számára korábban is fontosak voltak, így központivá válik a hit, az emberben rejlő Isten és ördög kettőssége (Szemben), az anyai- vagy női sors és test kérdése (Asszony, Vedd, Ha már), a környezet tárgyai és a körülöttünk lévő, szinte észrevehetetlen élet (a Térrács című egységben például a természetre, a növényekre fókuszál). Nem hiányoznak a különböző alkalmakra írt versek sem, a kötet végén az Ajánlások kontextualizálnak egyes szövegeket, Géher István vagy Borbély Szilárd emlékére is születtek költemények. Ám Szabó T. nem csak az irodalmi életre reflektál, költészetének aktualitása leginkább az Örökösök ciklusban lesz hangsúlyos, amely közéleti, politikai kérdéseket feszeget, említhető a közelmúltban kirobbant emlékmű-vitára reagáló A nárcizmus emlékműve, de ennél általánosabb társadalmi problémák is felmerülnek, mint a hajléktalanság vagy a családon belüli erőszak. A kerített tér szövegei azonban, amellett, hogy esetenként az önismétlés érzetét keltik, súlytalanok maradnak, mely súlytalanság nem függetleníthető a néhol már-már mondókára emlékeztető nyelvtől és ritmustól, a páros és keresztrímek banalitásba fordulásától („Angyal, angyal, langy alázat / te szítod a hangya-lázat” Angyal; „Paradicsommag: paradicsomi csomag.” Paradicsom). A kötet az emberi végesség és a világegyetem végtelenségének kettősségére igyekszik rámutatni („A kert felett is ott a teljes űr” Kerített tér), ám e kettősség az egyes verseket olvasva hamar közhelyessé, érdektelenné válhat.

Gorove Eszter

 

Üvegfalú liftbe szorultan
Fehér Renátó: Garázsmenet, Magvető, Budapest, 2014, 1990 Ft.

Fehér Renátó Garázsmenet

Komor képet tár az olvasó elé Fehér Renátó Garázsmenet című kötetében – az országról, apákról, anyákról, szerelmekről, a másikról, az énről, akik a szövegekben szinte átlátszóvá lényegülten állnak egymással valamilyen viszonyban. Kíméletlen őszinteséggel tárul elénk az az esendőség, magatehetetlenség és különböző befolyások, amelyek a lírai énben folyamatosan tudatosulnak. Az ezt reprezentáló, olykor a dühöt és az indulatokat sem nélkülöző lírai nyelv pedig a szövegek formai sokszínűsége ellenére is elég egységes tud maradni ahhoz, hogy a megformált világban ne lehessen megkérdőjelezni semmit. A szövegekben leírtak egymásból következnek, olyan atmoszférát teremtve, amelyben az olvasó (sajnos) otthon érezheti magát, hiszen saját országáról, apjáról, anyjáról, szerelmeiről, énjéről is olvashat ebben a jól szerkesztett, túlírásoktól és üresjáratoktól mentes, ígéretes pályakezdésről tanúskodó első kötetben.

Takács Éva

 

Rokokó rémmesék
Nemes Z. Márió: A hercegprímás elsírja magát, Libri Kiadó, Budapest, 2014, 1490 Ft.

Nemes Z. Márió A hercegprímás elsírja magát (Kis Róka Csaba)

Harmadik verseskötetével Nemes Z. Márió nem fog csalódást okozni azoknak, akik eddigi (hús)költészeti munkáján edződtek. A hercegprímás elsírja magát terrénumát költészetének jól ismert és sajátos vonásai határolják és alakítják: groteszk látkép ez, állandóan alakuló, egymásba-forduló, egymást-elnyelő növény- és állatvilággal, radikálisan egymás mellé rántva emberit és nem-emberit, minden pillanatban a pre- vagy a poszthumán határán billegve. E költészetet alapjaiban határozza meg a szcenírozó eljárásmód, az egyes jelenetek megrendítő, groteszk képisége. A kötet erős talpfái azok a prózaversek, amelyek továbbhajtják e jeleneteket, és apró, irtózatos történetekké állnak össze, mely történetek szüzséelemei, karakterei (anyátlan legények, babszemmé vált fiú, elvetet fejből „kicsírázó” menyecske, átlelkesített természet, metamorfózisok stb.) nagyban emlékeztetnek a folklorikus tradícióra. Valamiféle „erjedő népiség” ez: egyazon költői világba vettetnek a magyar koraújkori történelem ismert, és főként kevésbé ismert alakjai (Batthyány Ilona középponti alakjával), a legendákból, népi-irodalmi hagyományból ismert figurák (dunántúli betyárok, a mocsárban életben maradó bestiális Hany Istók), a görög mitológia elemei (nimfák, kentaurok, tritón) és Nemes Z. jellegzetes szörnyteremtményei, mint a „tumormadár”. Természetesen ezek mindegyike transzformáción esik keresztül, miközben valóban szomszédokká válnak a kötet terében, mely tér tágasnak és folyvást változónak tűnik – egyszer még trópusi éghajlaton vagyunk, majd a magyar falu világában, megint máskor a békeidők körúti lakásában, aztán kísérteties lápvidékeken, vagy egy leégett bőrgyár üszkein, egy biohorror tenyésztőházában –, de mindinkább egyberántódnak, összecsomózódnak a szálak a nagyon okos és tudatos kötetszerkesztésnek köszönhetően (bravúros ebből a szempontból a Juhász Ferenc-féle mormolásokat idéző, kötetzáró A vérbíró megáldja az ifjú párt című darab).

Csuka Botond