Korog a gyomrom, a plafont bámulom: 
egy pókháló örvénylik a sarokban. 
A kínai kosztot kicsit már unom, 
bezzeg ennék kis krumplit rakottan. 

 

Kérdőjelként fekszik lusta testem 
egy kopott, de varázsos kanapén, 
szárnyra kap velem egy magányos esten, 
és feltárul sok ezer tarka kép. 

 

Ablakok sírnak, kémények nevetnek, 
hontalan érzések hajlékot keresnek. 
Keresek én is egy kis harapnivalót, 

 

ám a hűtőben semmit sem találok. 
Egy kis sajtot enni volna jó… 
S a Holdból egy szeletet levágok.