Szobalány
Krakkó belvárosa, Dudek Szymon: -ha lenne szobalány
Az ingen érződik még a parfűm,
a menteni vágyott esték hajnali foszlányai.
Maszatos gallérja pedig egy jólsikerült tánc
köszönetét rejti. – Ez rúzs, mondtad, majd arról ábrándoztál,
vajon ki volt méltó arra, hogy ronggyá gyűrje gondosan
vasalt ujjait érte Dudek. – Rég nem Láttad már,
ugyanakkor, ha többet gondolsz rá, azt hiszed egy
röpke pillanatra – nevet a kávéház teraszán –
talán ismét valami abszurd poén, amit mindig is szeretett.
Cipői most is a szék alatt, összekötött fűzővel, akár
azon emberek, akik még pihenés közben dolgukra gondolnak.
S így, hogy nincsen nyoma a mozdulatnak, azt hinnénk rab cipője,
aki esténként megszökik, mert van egy titkos szeretője. – s te,
a hibátlanságában is még megigazítva őket, azonosulsz a rejtelemmel.
A kabát az ágyon hever, széttárt szövet karjai mintha arra várnának,
hogy egy kapualjban az elköszönés bújjon hozzá, s átölelve
most magadat látod. – Sietve lépkednél el, mondván dolgod megannyi
holnap és nem érsz rá többet maradni – majd rájössz, azon percek
kulcsát szorongatod, amelyekbe lépni neked sohasem szabad.
Mire feleszmélsz ismét, a mindennapi lemondásból, elkezded összeszedni
egy vágyott ember darabjait. Rend van, ahogy lennie kell, s csak az nyugtat,
hogy számára, ha nem is, de te jelenleg általa létezel.
Füstös, mint a macskavég
Etetsz-e majd vénségemben, s hordozol-e helyről helyre?
Lev Tolsztoj: A holló és a hollófiak
Belemarkolt nekünk a hétre szívünkbe az élet.
Gyuri megdöglött… meghalt, a macska.
Egyszer félig leszakadt farokkal érkezett haza,
szájában egértetemmel. Olyan volt, mint Dumnezeu,
a csávási hegedűs, egyik héten jobb, másik
héten a bal lábát amputálták, s aggódva hívott,
vajon hogy ér el így hozzánk muzsikálni.
Azóta rekedtes hangon irányítja kis családja életét,
akik mint mezőszéli egerek, futkároznak.
Vénségében támogatják a prímást, helyről-helyre.
Napról-napra, s egyre csak füstösebb lesz a hangja,
mint a kemencében talált, felpuffadt macska test.
(Illusztráció: Ann Blockley: Teasels by the Pond)