szinaptikus csend

                (Sepsi Enikőnek)

az a furcsa staccato
a beszédében. s közben cigarettát
tartó keze egy másik parlando
dallamot vezényel. úgy, hogy
a hamu a mozdulattól sosem
esik le. őrizve a formát
egyben marad, mintha
minden mozdulat a Foucault-inga
ívén volna, s az egyetlen mégisben mozgó
égitestről  szólna. a hamut félteni, s nem
a gyúlékony jászolt:
ennyi az emberre szabott irgalom. csak a taps
tehetné meg nem történtté. ám egész életműve
belefér az eljátszott passió utáni
szinaptikus csendbe, amiben
még fent van
a karmester keze.

Vélemény, hozzászólás?