Istennel dialogizáló lények vagyunk –
de tragikus értelemben – e szabadság világi okán – –
izoláció és magány – –
meg nem értés és csodálat – de nem norma ! – –
Hiszen nem találjuk helyünket
E történelmi világban – – Hontalanság ! – – Nincs rá életforma.

Nincs A SZERELEMNEK SE – –
a hallgatásnak se – – emberi nyelve – – érti aki érti – –
mert a közlésképtelenséget a közlés mindig megkísérti – –
(( rejti ) és erről semmi ) Jön a szövegek alaprétegéből – –
ha magunkat nem a hitbéli rejtőzés
ü d v ö s helyzetébe stilizáljuk föl

Az esztétikai- démon álarcossága: az OXON :
etika előtti stádiumba szituálom – – ( Másnak ez csak álom )
kellenek hozzá önkritika- energiák – – ( keresd a PROXON )
mert a lemondás démona önmagát kíntól sem kíméli – –
kell hozzá dialektikus forma – véli : a paradoxon.

E ’ kolostorba vonulást ’ szembe állítani
a jelen korszak nevetségességével – TANI – TANI : móka – –
Róka , nem róka, róka ! – – vígjátéki komikus természetével ringat
Mert szeretet révén kell elfednünk szenvedéseinket – –
hogy később se sejthessék fájdalmainkat.

(Illusztráció: Jacek Yerka – Erosion supersized)