Stanley Kunitz versek

Balsejtelmek napja

(Day of Foreboding)

Nagy dolgok történnek nemsokára,
Rengeteg
vándormadarat láttam
leszállni a tengerparti síkon,
tisztára csipegették a part szegélyét.
Csontjaim családtagnak számítanak, sátraikban
a pislákoló tűz köré kuporogva
várnak a bizonytalan jelre,
hogy újra induljanak időtlen útjukon.

 

A viszály

 (The Quarrel)

Dühös szavamnak kevesebb a súlya,
mint egy petrezselyemmagnak,
egy síromhoz vezető
út fut keresztül rajta,
ehhez a megvásárolt-kifizetett földdarabhoz
Truro egy sóval hintett dombján,
ahonnan borókafenyők
néznek az öbölre.
Saját természetemtől
már félig halott,
az élethez vadul ragaszkodó kóborló vagyok.
Ha sírni tudnék, sírnék,
de már túl öreg vagyok, hogy
akárki gyereke legyek.
Liebchen,
kivel veszekedjek a sziszegő szerelemben,
ebben a durva, egyenetlen lángban?

 

Gyukics Gábor fordításai

(Illusztráció: Lunar migration, Sarah Goodnough)

Vélemény, hozzászólás?