Tessék, Biip, lakás…tessék, Biip, lakás, ki beszél?… Biip?!…Jóságos ég, nem hiszek a fülemnek, Biip te vagy az?…nem, az nem lehet…Biip?!…épp az imént gondoltam rád…halál komoly, nincs öt perce, hogy eszembe jutott, milyen régen nem beszéltünk te meg én, erre tessék, szól a telefon, felveszem, hát ki van a vonal túloldalán…te aztán tudod, hogyan kell meglepni az embert…alig térek magamhoz, mesélj, mi van veled?…azt csiripelik a madárkák, magácska férjet fogott, hát igaz ez kérem?!, há mégis hogy gondol ilyet…anélkül, hogy áldásomat adtam volna?…

Nyugi, csak ugratlak, na és jó az ágyban?… te kis céda, ne is tagadd…

Hogy velem?…semmi különös, tényleg semmi…te viszont jól eltűntél hallod e…vagy ezer éve nem láttalak…már ne haragudj, hogy így kérdezem, de…élsz még?

Ezt most ismételd meg…na ne, ez komoly?!…ez komoly!?…ó te jó ég, el sem hiszem, a kis Biip anya lesz, hát ez óriási!…komolyan mondom, alig térek magamhoz…már épp itt volt az ideje ha engem kérdezel…de hát erre mondják, hogy jobb későn mint soha…Na és hányadik hónap?

Megáll az eszem?…és?…fiú vagy lány?…

Azt én is tudom, hogy még nem lehet…jó, akkor úgy kérdezem, hogy érzi naccsága, fiú lesz vagy lány?…csak magunk között, remélem lány, a fiúkkal csak a gond van… de várj egy picit…a tévé…lehalkítom…na és? a leendő apuka? mit szól?… na vajon mit…

Az enyém?…ó, az enyém már nagy cula gimnazista…

Ó, te nem is hinnéd milyen gyorsan felnőnek ezek a mai tinik…az enyém is, nem rég még a kakis pelenkáját mostam, há mondjuk nem, mert neki már eldobható volt, de érted

… most meg azon kell aggódnom, nehogy valamelyik önjelölt kis Biiip a kis fütykösével addig ficánkoljon körülötte, hogy érted…szóval biztos ami biztos, az abortusz pénz félre van téve…

Hogy túlzok?…eszem ágába sincs…jaj dehogy…elég ha csak annyit mondok, Biip-nek,

említettem hogy Biip-nek hívják?, Biip-nek lassan nagyobb melltartóra lesz szüksége, mint az anyjának…pedig hát, ha még emlékszel, éppenséggel nekem sincs miért szégyenkeznem…de a fiúk is, te, csak úgy pislogok, egyik-másik osztálytársát, te én úgy leteperném…

Most harmadikos…

Igen, most harmadikos, jövőre, ha minden igaz, érettségi, aztán majd meglátjuk…most épp állatorvos szeretne lenni…mondjuk én a helyébe letennék erről…

Szépnek szép, csak hát a jegyei…ebben a félévben is három tárgyból áll bukásra, úgy is mondhatnám, még csak háromból, a tanárai meg engem nyaggatnak, hogy a gyerek mér nem tanul, komolyan mondom, már nem is járok szülőire, tök felesleges, mindig ugyanaz a lemez, mintha én tehetnék arról, hogy Biip, tudod…egy kicsikét butácska…tudod, mint abban a bugyuta dalban…és ha az?…ettől még nem dől össze a világ…elvégre nem lehet mindenki Biip…érted ugye?

Hogy szerelmes?!…jaj ne már…ez egy igazi kis fruska…csak a fiúk, meg a haverok, meg a buli… van, hogy két napig színét se látom, még arra sem veszi a fáradtságot, hogy felvegye, ha keresem, csak tudnám, akkor minek vettem azt a fránya mobilt, ja persze, hogy legyen mit fizetni, mintha már nem lenne így is elég számla, mer még ha kártyás volna, mint a többi normális gyereknek, de nem, neki előfizetéses kell, hogy kedvére trécselhessen a kis barátnőivel…világba…anyuci meg gürizzen, mint egy rabszolga…na mindegy… a lényeg, az anyját  nagy ívben le pont pont pont…de mit lehet tenni, tudod, hogy van ez, illetve dehogy tudod, hogyan is tudhatnád…de ami késik, nem múlik…

Halló…halló, ott vagy még?!…

Mióta nem?…

Igen, az osztálytalálkozó…az se tegnap volt… Biiip-et hallottad?…te, hát most mondd meg, há nem borzasztó?…ugye, hogy az…egész egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek…hogy pont ő, te gondoltad volna?…ugye, hogy nem…

Hogy én?!, te hogy vagy?…és Biip néni?, ő jól van?…egyem a szívét, hogy ő mennyit vigyázott ránk annak idején?… és mennyit káromkodott…mindig ha valami rossz fát tettünk a tűzre:  „kifaszolsz, kifaszolsz!” …komolyan mondom, még most is, ha csak eszembe jut…

pedig nem voltunk mi olyan rosszak…vagy igen?…ugye, hogy nem…na jó, te talán egy iciri- picirit…jut eszembe…eccer már igazán összefuthatnánk, nem?…beülhetnénk valahova, az uradat is elhozhatnád, hogy végre jó alaposan szemügyre vegyem…Pesten vagy még?, vagy valahol Hávájon sütteted a hasad, csak azt ne mond, hogy elraboltak a marslakók…

Csak ugratlak…te figyelj, viszont az a helyzet, hogy most sajna le kell hogy tegyelek, épp  késésben vagyok…ráadásul a gyereket is el kell dobnom egy darabig, az meg moziba megy…úgy sajnálom…ne haragudj…ugye nem haragszol?…

Te, annyira  jó volt téged újra hallani… komolyan…

Aranyos vagy…neked is és az egész családodnak…puszillak…jut eszembe, és mi lesz a neve, vagy ezt már kérdeztem?…

Értem, még nem tudjátok…igazatok is van, bőven lesz még időtök kitalálni…és hogy fiú vagy lány?…

Ja persze, hülye vagyok… beszélek itt össze-vissza….hát akkor…vigyázz magadra…figyelj, ha bármi van, a számomat tudod…aztán, nehogy nekem megint eltűnjél…

Nem fogsz, világos…na most már tényleg le kell, hogy tegyelek…millió puszi, szia, szia