„Hát a hóemberekkel –
szólt apa – az a baj,
alighogy készen vannak,
elolvadnak hamar.
Csinálok neked egyet,
egy olyat majd, ami
betonból lesz kiöntve:
soká fog tartani.
És akkor minden télen –
szólt apa – csak neked,
akár esik, akár süt,
lesz egy hóembered.”
A hóember még most is
(bár rég nem él apám)
kint áll az udvarunkon
üres sírkő gyanánt.
A házat nézi folyton,
torzan és ridegen,
mint aki arra vár, hogy
valami rossz legyen.
Ahogy múlnak az évek,
és öregebb leszek,
s a nyarak rövidebbek,
a tél meg hidegebb,
és elnézem, hogy ott lenn
gyerekek játszanak:
irigylem azt, ki kész lesz,
és nyoma sem marad.
Havasi Attila fordítása