INNEN EL, INNEN EL

Első Kafka/Tandori-inspiráció

 

 

Szórt fény, visszfény, félhomály,

A fénynek nyoma veszett.

Varjúszerű délután

Lebeg vastraverz felett.

 

Vasút pillére között

Rezzen a lengő táj is –

Összehúzott fürkész arc

Néz egyhelyben sokáig.

 

Egyenletes hűvösség

Sűrűn, jókora foltban.

Felgombolja kabátját,

Majd eloldalog onnan.

 

Tört-ablakszárny őrködik

A csüggő utcafronton.

Kátrányszagot visz a szél,

Csontliszt porzik az úton.

 

Innen el, innen el, ül

Az árnyék zsíros bakon.

Út szérűjén őrbódék,

Rókanyom az avaron.

 

Iramlanak a lovak,

Póznákat hajkurásznak.

Az éj ráncvetése alatt

Felkiáltó-jelt állnak.

 

Innen el, innen el, fönt

Vaskampó, Égi ábra,

Épphogy karnyújtásnyira

Szél a kaput bevágja.

 

 

 

Penészes boltív mered

A kurta lépcsősorra.

Pince hátsó falánál

A hálóhelyem volna.

 

Viharon és éjen át

Innen el, innen el! Csak

Hű Kutyám tartson velem,

Lázálmom ugassa el.