INNEN EL, INNEN EL
Első Kafka/Tandori-inspiráció
Szórt fény, visszfény, félhomály,
A fénynek nyoma veszett.
Varjúszerű délután
Lebeg vastraverz felett.
Vasút pillére között
Rezzen a lengő táj is –
Összehúzott fürkész arc
Néz egyhelyben sokáig.
Egyenletes hűvösség
Sűrűn, jókora foltban.
Felgombolja kabátját,
Majd eloldalog onnan.
Tört-ablakszárny őrködik
A csüggő utcafronton.
Kátrányszagot visz a szél,
Csontliszt porzik az úton.
Innen el, innen el, ül
Az árnyék zsíros bakon.
Út szérűjén őrbódék,
Rókanyom az avaron.
Iramlanak a lovak,
Póznákat hajkurásznak.
Az éj ráncvetése alatt
Felkiáltó-jelt állnak.
Innen el, innen el, fönt
Vaskampó, Égi ábra,
Épphogy karnyújtásnyira
Szél a kaput bevágja.
Penészes boltív mered
A kurta lépcsősorra.
Pince hátsó falánál
A hálóhelyem volna.
Viharon és éjen át
Innen el, innen el! Csak
Hű Kutyám tartson velem,
Lázálmom ugassa el.