rég láttalak zöldben.
eredetileg nem is akartalak.
kifogytál belőlem
mint elemből a töltés
amikor a legjobban kéne
pl távirányításhoz
és a pótelem a fiókban
valamiért néha hűtőben
is kifogy.
közben egy csomó
téves hívás vagy csak
nem fogadott lehettél
te gondoltam én
most visszatekintve
persze nem te voltál
főleg nem a téves.
közben kihíztalak.
pedig okos kezeid
másnak főzik a kávét
vernek oda tojást
hogy normálisan
teljen a hétvége
hogy azt közöld
hogy szeretsz.
ahogy sorra ráncosodnak a nők
régi jó nőink
ahogy bolyhosodik a
takaród befele
ahogy nem mozdulsz
télen mert végre fűt
de nyárra már a magányosabb
békén hagyott pontot
keresed óhatatlan
a pettyes lepedőn –
közben felrakom a kávét
odaverek két tojást
magától
elindul a nap
ahogy a ráncok
vagy a fehér hajak –
rég láttalak zöldben
de nem akartalak.
rosszul figyelsz.
