rég láttalak zöldben.
eredetileg nem is akartalak.
 
kifogytál belőlem
mint elemből a töltés
amikor a legjobban kéne
pl távirányításhoz
és a pótelem a fiókban
valamiért néha hűtőben
is kifogy.
 
közben egy csomó
téves hívás vagy csak
nem fogadott lehettél
te gondoltam én
most visszatekintve
persze nem te voltál
főleg nem a téves.
 
közben kihíztalak.
pedig okos kezeid
másnak főzik a kávét
vernek oda tojást
hogy normálisan
teljen a hétvége
hogy azt közöld
hogy szeretsz.
 
ahogy sorra ráncosodnak a nők
régi jó nőink
ahogy bolyhosodik a
takaród befele
ahogy nem mozdulsz
télen mert végre fűt
de nyárra már a magányosabb
békén hagyott pontot
keresed óhatatlan
a pettyes lepedőn –
 
közben felrakom a kávét
odaverek két tojást
magától
elindul a nap
ahogy a ráncok
vagy a fehér hajak –
rég láttalak zöldben
de nem akartalak.
 
rosszul figyelsz.

A világítótorony hatalma

 

 

Karjaidból indul

a basszust verő erő

egy fontos ponton

találkozik

víz-szint és evező

horgony-becsapódás

nyugodt dimanika

megéhesedsz mint egész

délceg Dél-Afrika

egy délibáb-béli láb

ébredni-indulni

feladni-elhagyni

elinni-koldulni

dohos fahordóból

ternyérbe csordulni

elharapja nyelved

a Jóreménység foga

áradás és apály

egy zátony reciproka.

 

 

 

A kutya

 

három vagy négy éjjelen keresztül

várt abban a négyzetméteres térben

amit a bundája karmolt a hűvös levegőbe.

 

távoli kopogást hallgatott és motorok

tompa robbanását ahogyan az üzemanyag

elporladt és meghajtott valami dugattyút.

 

rengeteg-féle lépést ismert égtájak

szerint felosztva egy végtelenül

letisztult egyértelmű hozzárendelésben.

 

kiszimatolta amikor pár utcával arrébb

felkapcsoltad a villanyt és a meleg vízre vártál

mert comb fölé még nem merted engedni.

 

telefonálhattál volna

hogy aznap már nem jössz.