Szalad hozzám a szerelem,
felrezzen álmából a lépcső.
Lángot libbent a gyertya, és ő
befogja lágyan a szemem.

Fénytől űzötten a fehér
falra árnyékunk menekül, két
óriásra nőtt gyermekünkként,
soványka válluk összeér.

Mi történik kettőnk között?
Ugyan hogyan is értenék meg?

Körül sehol egy árva lélek.
A föld nagy hóba öltözött.

Ki az, ki minket szétszakít?
Az éjféli hó valcerére
besuhanunk sorsunkba végre,
s keringünk botladozva itt.

Megállunk, csönd borul reánk,
tarkónk a múlt ágát súrolja.
És egymást megcsókoljuk újra,
és ellibben a gyertyaláng.

A reggel majd szobánk falát
sárga fényekkel zúzza széjjel,
s ránkfröcsköli aranykezével
a válás maró sósavát.

Rab Zsuzsa fordítása

 

 

(Illusztráció: forrás)