Szigetnek

Insenlhin

 

 

Szigetnek, közel a holtakhoz,

a kicsavart fának eljegyezve,

a menny keselyűként köröz a karok felett,

szaturnusz-gyűrű a lelkek körül:

 

idegenek és szabadok eveznek,

jég és a kő parancsolói;

köröttük csapkodnak a süllyedő bóják,

köröttük üvölt a cápakék tenger.

 

Eveznek, eveznek, eveznek – :

Ti holtak, ti úszók, gyerünk előre!
Mi is horogra akadunk majd!
Holnapra elpárolog tengerünk!

 

 

 

Hangok

Stimmen

 

Hangok a zöld

víztükörbe vésve.

Mikor a jégmadár alászáll,

zörren a másodperc.

 

Mi veled volt

minden parton,

most lekaszáltan

egy másik képbe lép. 

 

*

 

Hangok a csalánösvényről:

 

Jöjj el hozzánk a kezed által.

Ki egyedül maradt a lámpással,

kezéből olvashat csupán.

 

*

 

Hangok, éjerezettel, kötelek,

melyekre felakasztod a harangot.

 

Temesd el magad, világ:

Mikor a holtkagyló felúszik,

Kongani kezd a harang.

 

*

 

Hangok, melyekből szíved

visszasiklik anyád szívébe.

Hangok az akasztófa alól,

hol a kései s a korai fa

kicserélik évgyűrűiket.

 

*

 

Hangok, torokmélyől, a törmelékben,

ahol a végtelenség lapátol,

(szív-)

nyálkás patak.

 

Gyermek, itt bocsásd vízre a bárkát,

melyet megtöltöttem legénységgel:

 

Mikor a hajók között kitör a vihar,

a satu összeszorul.

 

*

 

Jákob hangja:

 

Könnyek.

Könnyek a testvérszemben.

Egyikük a helyén maradt s nőni kezdett.

Odabent lakunk.

Lélegezz, hogy

fellazuljon.

 

*

 

Hangok a frigyláda belsejéből:

 

Csupán

a szájak

menekültek meg. Ti,

süllyedők, ti is

hallotok minket.

 

*

 

Nincs-

hangok –

kései zaj, időidegen,

ajándék gondolataidnak, itt végre

elér az ébredés: egy

termés, szemnagyságú, mélyen

bemetszett; belőle

gyanta átad, többé

nem gyógyul a seb.

 

Kántás Balázs fordításai