Szürkén ébredtem, így aludtam el,

te még sokáig nézted a falat:

reggeli közöny, meg ez a panel,

hűvös lábnyomok a takaró alatt.

 

Reggelit hoztál, mellé majonéz,

míg én ettem, csak meredtél tompán,

gyorsan húztad le, gyors volt az egész,

csak formalitás, húsleves gyárkonyhán.

 

Elköszöntem tesódtól – akkor megyek,

adtál kis aprót, hogy cigit vegyek,

az ajtót mögöttem kettőre zártad.

 

Lent, a kapuban találkoztam vele,

izgult, barnán csillogott a szeme,

korán volt, hiszen csak kettőre vártad.