Kodolányi Gyula: Bűvölő

1
aki már nagy, az nem nő vissza,
aki már nagy, az nem nő vissza,
aki már nagy, az nem nő vissza

2
lement a Nap,
lement a Hold,
lement a dörgés,
minden lement,
lement a Nap,
lement a Hold,
lement a dörgés,
minden lement

3
lelövöm a telet és meghal,
és helyette varázslok nyarat,
lelövöm a telet és meghalt

4
este szomorúnak kell lenni,
reggel kell vidámnak lenni,
reggel kel fel a nap,
este meg lemegy

5
valami történt, valami történt,
valami történt, valami történt

6
A csibéket is szeretjük,
a csirkéket is szeretjük,
a csibéket úgy szeretjük,
hogy nem esszük meg őket,
a csirkéket úgy szeretjük,
hogy megesszük őket,
a csibéket is szeretjük,
a csirkéket is szeretjük

7
hátha látsz tengert,
tedd bele ezt a kavicsot,
hadd csiszolja le a víz,
hátha látsz tengert

8
részeg lépcső
össze-vissza megy,
rendes lépcső
egyenesen megy,
részeg lépcső
össze-vissza megy,
rendes lépcső
egyenesen megy

9
kagyló vagyok mert az is él,
kagyló még nem voltam soha,
és úgyis a vízben vagyok,
kagyló vagyok, kerek és sima

10
vadlúd lennék,
vadkacsa lennék,
gólya lennék,
vadlúd lennék,
vadkacsa lennék,
gólya lennék

 

 

(Illusztráció: Mark Warren Jaques)

Japán versváltások a X–XI. századból

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye

(Szerelem negyedik kötet, 822–823.)

 

Feleségének küldte:                   Szerzetesnek állt volt régens[1]

 

Szerelmem tüzét
tavaszi hegyoldalon
gyújtottam neked.
Lobogó lángját talán
te magad is láthatod.

 

Válasz:                                    Micsicuna nagytanácsos anyja [2]

 

Tavaszi réten
oly sok szerelemtüzet
gyújtasz szüntelen,
honnan is tudhatnám hát,
melyik, mi nekem lobog?

 

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Vegyes dalok második kötet, 934–935.)

Akazome Emonnak küldte, amikor a hölgy haragban állt vele:

A jobb felőli külső palotaőrség parancsnoka, Aszató

 

Tenger útjain
tajtékzó fehér habok:
ily soká miért,
hogy el nem csendesülnek,
és még mindig látnom kell?

Válasz:                                                                Akazome Emon                                                                                    

 

Bár minduntalan
tőlünk távoli helyen
csaptad a szelet,
tenger útján tajtékzó
hullámok nem is voltak.

Fittler Áron fordításai

 

[1] Fudzsivara no Kaneie.

[2] Fudzsivara no Micsicuna.

Mezei András: Ami fölfénylő

Szédületemmel el nem szédül.
Esésemben szét nem zúzódik.
Terek forgása, mint a gyolcs,
ingemmel le nem gombolódik.
Lélegzetemmel nem szakad meg.
Szemem fényével nem törik meg.
Karjaimmal le nem hanyatlik.
Lábaimmal ki nem bicsaklik.
Arcommal nem bukik arcra,
térdemmel nem térdepel le,
hangommal el nem akadhat,
hajam szálával ki nem hullhat.
Körmeimmel sosem szakad ki,
lépemmel meg nem repedhet,
szívemmel föl nem robbanhat,
májammal el nem sorvad,
nem folyik el a véremmel,
nyelvemen meg nem merevül,
csontjaimmal el nem törik,
fogaimban nem férgesül,
tudatomat, mint aki tudja:
fűben, vérben, virágban,
életem élet-cellákban,
ami fölfénylő, súlytalan,
aminek még hívása van,
ami csontomat emeli,
inaimat rámöleli,
felöltöztetve vérbe talpig,
husba, izomba, bőrbe, – térbe, –
ideg-hálóba, gondolatba,
be a gyönyörű végességbe
(e fogvatartott fény az élet)
mielőtt még elszabadulna,
elválhatna a holt anyagtól
ami kötéssel nem kötődik,
ami oldással nem oldódik;
a megvakított puszta fény, –
Között. Között. Között. Között.
Se ez, se az. Ki vagyok én?!

 

 

(Illusztráció: Mark Warren Jacques)

Astoria

Eljátszod hogy milyen a kézfogása,
ahogy összenéztek a villamoson
és hogy vajon tud-e főzni,
vagy legalább azt az egyet
a család hova járhat nyaranta
– a barátnői biztos jójefek,
velük is meginnál egy kávét
csak úgy, szombat délután
az öccsét meg most vették fel filmszakra
és kölcsönkéri majd a jegyzeted,
a kutyája csak rád nem ugat
mikor ősszel összesöpröd a sok levelet
és egyik mama sem néz rád furán
a tetoválások miatt, az apja
csak ugrat, miután harmadjára is mattot ad
így telik el teled, nyarad
aztán csak recseg az a hangszóró,
végállomás, a sok válasz pedig
valahol a Kálvinon marad.

1533836_992317524129517_7993687452396533894_n

 


kép: Colette Saint Yves

Zsebők Csaba költeményei

Rossz váteszt tesz a tűzre

A despota
rossz váteszt tesz
a tűzre:
a jót

 

A világmindenség kicsiben 

Ülök a pincében
Felsétálsz a lépcsőn
Elegáns terpeszben állsz
Háttal nekem
S a szemközti ház bejáratának fénye utat tör
farmerbe foglalt szeméremajkaid alatt –
Nekem ez is az otthon
és a világmindenség kicsiben

 

Még démonaimat is kiírom magamból 

Olvashatjátok e-mailjeimet,
hallgathatjátok hívásaimat,
nem sokat értek vele –
Még démonaimat is kiírom magamból,
egy-kettőt leszámítva, versbe foglalom

S az egy-kettőről
igazán még én sem tudhatok,
nemhogy ti…

Arianna

Hamis volt a szóbeszéd, amikor Thészeusz a labirintus közepébe ért, a Minótaurusz nem volt sehol. A falak között egy nő állt. Teste vézna, haja színtelen, hibátlan bőrét mintha finom, fehér por borítaná. Thészeusz olyan kíváncsiságot érzett, amit hajósok érezhetnek, amikor vitorlát bontanak ismeretlen földrészek felé. Ki vagy te, kérdezte óvatosan. A fehér úrnő vagyok, válaszolta a jelenés. Thészeusz kinyújtotta az ujját, hogy megérintse a gyenge fényben derengő fehér bőrt. Add ide a fonalat, szólt a nő. Nem adhatom oda, felelte Thészeusz, szükségem van rá, hogy megtaláljam a kivezető utat.
Majd én vezetlek, mondta a nő. A folyosó megtelt sűrű, különös illatával.
Valamivel később Arianna és Thészeusz a kertbe indultak sétálni. Egy varázslónő lakik a labirintusban, mesélte a király, akinek egyetlen érintésétől Istennek érzi magát az ember. Vérzik az orrod, válaszolta Arianna. Nem megyek többet a labirintusba, jelentette ki Thészeusz.
De a sóvárgás úgy gyűrte és szaggatta, mint vitorlát a szél.
Thészeusz! – kiáltotta Arianna. Ha bemész oda, én nem tudok utánad menni. Nincs több aranyfonál. Thészeusz üres arccal nézett vissza rá és elindult a bejárat felé.
Arianna térdre rogyott a labirintus előtt és sírt.
Amikor sírása elapadt, kiment a kertbe és gyökerestül kicsavarta a fákat.
A sóvárgás nem apadt el. Thészeusz az útvesztő közepén szomjas ölelésében tartotta a fehér úrnőt. Testét forró hullámokban ringatta a mámor. De minél erősebben szorította, a nő annál áttetszőbbé vált. A király arra eszmélt, hogy két kézzel markolja a nyirkos földet és erősen verejtékezik.

Azóta félig emberként, félig állatként járja a labirintust.

Arianna hajóra szállt és nem tért vissza a szigetre többé.

 

 

(Fotó: Vajda Réka)

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info