Őszbe tapadt falevéllánc néz szemembe télen
harmatkabát csúcspontjain, északon és délen
ökörnyál szárad két ujjam közé
papírmasé bújik üveghíd mögé
zug a tél, elbújok, mögöttem a bánat
a barlanglény szemezve magára várat
keresztfa reccsen, kismadár riad
szétnézek, mégis eltalál nyilad
szörny, te örök oltóanyag, nem hagysz békén
öntudatlan áldozatod szúrós, félénk
tüskéd ragad belé s beléd vére
szédülsz s megtorpansz a hegyre érve
nem láttam, elestem és elért a bánat
ruhaujjamba kapott a szörnyű állat
kivájta magának szebbik énem
falevél rezzen az őszi télen
(Illusztráció: Niki Bowers: November Starlings)