Konstruktivista munkák ezek, csak sokkal több az adatom, mint Mondriannak volt” – mondja Tóth Károly képzőművész, aki 33 éve Hollandiában él és alkot, 13 éve pedig a Poortgebouw-ban, Rotterdam híres foglalt házának önfenntartó kulturális közösségében lakik. Ugyan a közösség anarchista, ő nem tartja magát annak, gondolkodását, munkáit kevésbé jellemzi a politizálás, inkább szólnak a fenntartható életről, a hálózatok működéséről és az intuitív adatfeldolgozás mentén kialakuló asszociatív játékról. Ihletet több mint harminc éve a világhálóból merít – pontosabban a Hálóból: szemléletét markánsan meghatározza a hipertextuálisan összekapcsolódó adathálózatok dömpingjének 21. századi tapasztalata, a világháló működési elve és a kozmológia kapcsolata, hasonlóságaik.

/Tóth Károly: Periphery/Empire, vázlat 2000./

Szemplerekből építkező elektronikus zenedarabjaira éppúgy jellemző ez a megközelítés, mint háromdimenziós térterveire és organikusan architekturális C-printjeire. Tóth ugyan visszautasítja az „organikus” jelzőt, mivel szerinte semmi sem teljesen az ezen a világon, a kritika mégis újra és újra ezzel illeti, főként vizuális alkotásait. Ezek az adatalapú, mélyen a mesterséges, virtuális térben, online özönlő adatok feldolgozásában gyökerező vizuális és akusztikus alkotások talán éppen azért válnak organikussá, mert a folyton változó, áramló adatdömping csűri-csavarja, duzzasztja, áramoltatja formájukat – legyen az a forma akusztikus vagy vizuális. Tóth Károly munkamódszerét talán a Yazad és a Negative River C-printjeinek genezisén keresztül érthetjük meg leginkább.

/Tóth Károly, Negative River, C-print, 2001./

Mindkettő pályázati anyag „melléktermékeként” keletkezett. Tóth Károly háromdimenziós formatervező programokba táplál adott tematikának, szabályoknak megfelelő adathalmazokat. Változóik mentén aztán vizuális formák, színélmények alakulnak ki. Ahogy Tóth más munkáit is, ezeket is meghatározza a „fehér zaj”: a vibráló háttérnek feszülve definiálódik valamiféle formai dinamizmus az előtérben. Hiába állóképek ezek, mozgásuk élménye vitathatatlan. A Negative River az információfolyam metaforája, a zérushoz képest, akár földrajzilag is az a negatív meder, aminek mentén (a koordináta-rendszerben pozitívan felfelé) városok, életek telepednek. Yazad az aveszta nyelvben angyali lényt jelent. A szemmel érzékelhetővé tett adathalmaz angyali nevével Tóth arra világít rá, hogy hasonlóságot lát a teremtéstörténeteken belül az angyalok létezése, és a virtuális világ mesterséges angyala között: mindkettő a szó klasszikus értelmében vett médium, hírvivő. A kibernetika, robotok és avatárok, ahogy ő mondja, mint mesterséges angyalok világát a kozmogónia szemszögéből közelíti meg.

/Tóth Károly: Yazad no. 2, C-print, 2001./

Számos alteregója (a legfontosabbak talán Zeroglab és Überground) újra meg újra rákérdez alkotófolyamat első lépéseire. Az érdekli, miből nyílik ki egy ötlet, mi az a pillanat, ahol a befogadott információk kicsíráznak, hol van az a vázlat, ami már egyértelműen egy alkotás felé mutat, de kidolgozatlanságában még magában hordozza a szinte végtelen lehetőségek potenciálját. Talán ezért a fehér zaj, a (mesterséges) hírnökök, és ezért a szemmel láthatóvá tett adathalmaz-formák: mögöttük egy sor, szinte befogadhatatlan mennyiségű információ rejtőzik. Amíg nem bontjuk ki őket, szájuk nem nyílik közlésre, addig a megértésre is végtelen marad a lehetőségünk.

Aki követi, mi folyik a Ludwig Múzeumban, és találkozott a „Lassú élet. Radikális hétköznapok” program keretében Syporka Whandal és Szabó Eszter Ágnes Gyökér Zine című munkájával, az hallhatta az ahhoz kapcsolódó Gyökérdalt is, amely Szabó Eszter Ágnes és Tóth Károly közös alkotása.

Tóth Károly, vagyis Zeroglab ígérete szerint legközelebb – a rotterdami worm.org rádió felkérésére – hangjátékkal jelentkezik majd.

/Bélyegkép:
Tóth Károly: Yazad no. 4, C-print, 2001./