Nick Cave balladái

Ahol a vadrózsa nő

 

         Ismernek Vadrózsa néven

         Pedig úgy hívtak, Elisa Day

         Hogy mért lettem rózsa, nem értem

         Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

 

Már első nap tudtam, hogy ő az a lány

Ahogy mosolygott, tudtam, hogy ő

Az ajka mint vérvörös rózsa

Mely a folyónál vadon és szabadon nő

 

Állt ajtóm előtt, a szobámba jött

És félelmem karjában csitult csak el

Nekem ő volt az első, és arcomon pergő

Könnyeim gyengéden itatta fel

 

         Ismernek Vadrózsa néven

         Pedig úgy hívtak, Elisa Day

         Hogy mért lettem rózsa, nem értem

         Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

 

Másnap virágot vittem

Szebb nőt még nem láttam sohasem

„Eljössz-e, mondd hát, hol a vadrózsák bontják

Szirmukat szabadon, vérvörösen?”

 

Másnap egy szál vörös rózsát hozott

Azt mondta: „Rám bíznál mindent, ami bánt?”

Az ágyamon fekve csak intettem erre

„Elviszlek a rózsákhoz, gyere hát”

 

         Ismernek Vadrózsa néven

         Pedig úgy hívtak, Elisa Day

         Hogy mért lettem rózsa, nem értem

         Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

 

 

Harmadnap levitt a partra

És megcsókolt ott, hol a vadrózsa nő

Ahogy fölém hajolt, még súgott egy szót

És láttam, hogy markában ott van a kő

 

Utolsó napon a rózsákhoz mentünk

Ő feküdt a parton, fölkelt a szél

Egy búcsúcsók még, szóltam: „Vesszen a szép”

És vadrózsát dobtam az ajka közé

 

         Ismernek Vadrózsa néven

         Pedig úgy hívtak, Elisa Day

         Hogy mért lettem rózsa, nem értem

         Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

 

 

 

 

Az idegenek kedvessége

 

Ágyához láncolva találták meg

Szájában rongyok, a fejében seb

            Mary Bellows, szegény

 

Otthon az éhség volt meg a nyomor

El is jött örökre Arkansasból

            Mary Bellows, szegény

 

Akarta látni az óceánt

Utazott, utazott Tennessee-n át

            Mary Bellows, szegény

 

Útközben beszélt egy férfi vele

Richard Slade, azt mondta, ez a neve

            Mary Bellows, szegény

 

Szegény lány azt hitte, bele is hal

Mikor a tengert meglátja majd

            Mary Bellows, szegény

 

Volt ott egy kopott kis olcsó hotel

Cókmókját Richard Slade vitte fel

            Mary Bellows, szegény

 

„Én rendes lánynak tartom magam

Azt hiszem, be se jöhetne, uram”

            Mary Bellows, szegény

 

Slade egyet kacsintott, szót se szólt

Kalapját megbökte s ott se volt

            Mary Bellows, szegény

 

Hazagondolt és az ágyára ült

A tenger felől csak a szél fütyült

            Mary Bellows, szegény

 

Remélt is, nem is, hogy valakit vár

Kiosont, ajtaján kattant a zár

            Mary Bellows, szegény

 

 

Másnap az ágyában találták meg

Szájában rongyok, a fejében seb

            Mary Bellows, szegény

 

Anya, a lányodat tartsd mindig otthon

Vigyázz rá, egyedül ne csavarogjon

A világ veszélyes, tudjatok róla

Idegen férfival ne álljon szóba

            Mary Bellows, szegény

            Mary Bellows, szegény

 

 

 

Havasi Attila fordításai