Leánybúcsú (37/4) – Ki állította, hogy nincs a földön igaz, hűséges, örök szerelem?

– Tegnap. Találgattam, melyik házban lakik. Elég hosszú utca. Szerinted milyen lehet a lakása?

– Ó, biztosan nagyon rendes. Hetente kétszer takarít. Ablakot mos. Ebben a korban kezdenek a férfiak rigolyái kialakulni.

– Nem tudom elképzelni porszívózás közben. Szerinted belépek én valaha abba a házba?

– Hát, ezt nem lehet tudni. Mindenesetre nem az a fajta, aki sok embert hív magához.

– És milyenek a bútorai?

– Régiek, kopottak, kényelmesek. Lehet, hogy van egy-két ősi, családi darab.

– Szerintem is. És sok könyve van. Milyen a konyhája?

– Nem sok időt tölthet ott. Leginkább annyit, amíg megfőzi a reggeli kávét. Jó erősre.

– Nem iszik hozzá tejet. És milyen a fürdőszobája?

– Biztos ott tartja az edzőszerszámait. Például a szobabiciklijét. Vagy edzőterembe jár?

– Csak nem képzeled! Egy Báthory? Soha.

– A hálószobájáról még nem beszéltünk.

– Istenem.

– Széles, nagy ágyban alszik.

– Honnan veszed? Miből gondolod, hogy nagy ágya van? Szerintem keskeny, szűk ágya van.

– Jól van, na. És este még olvas az ágyban. Felteszi az olvasószemüvegét, és felhúzott térdekkel olvas.

– Nincs is olvasószemüvege. Mit olvas?

– Történelmi regényeket, szerelmes verseket és apokrif evangéliumokat.

– Szerintem is. És a hasán vagy a hátán alszik?

– A hátán. De nem alszik jól. Többször felébred éjjelente.

– És min gondolkozik ilyenkor?

– Nyilván a munkájával kapcsolatos dolgokon.

– Voltaképpen nem mondta meg, mivel foglalkozik. Annyit mondott, több helyen jelen van mint szakértő.

– Titokzatos foglalkozása van.

– Az egész élete titokzatos. Nem tudok róla semmit. Találgatom, hogy alszik, mit eszik, kikkel tart kapcsolatot. Nevetséges. Ha tudná, megvetne.

– Mindannyiunk élete ilyen titokzatos, amíg ismeretlen.

– De megismerem-e valaha a világát?

– Van rá esély. És majd elmondod, mi volt igaz abból, amit itt összehordtunk.

– A múltjától félek a legjobban. Azzal sohasem tudom majd felvenni a versenyt. De a jelene is nagyon szövevényes lehet. Nincs bennem annyi, hogy fölkeltsem az érdeklődését. De ha mégis, akkor sem kellenék neki.

– Mire szolgál ez a borúlátás? Természetesen nem úgy van, hogy eddig volt a semmi, aztán jöttél te, de veled akkor is egy új történet kezdődik. S akármi lesz kettőtök között, ez a te történeted lesz.

– A mi történetünk.

– A ti történetetek.

– Szerinted szerelmes vagyok?

– Még nem. De mindent elkövetsz, nem igaz?

Vélemény, hozzászólás?