– És miért gondolt rám?

– Nyilván fölkeltetted az érdeklődését.

– És a többiek biztos nem reagáltak rá?

– Nem, inkább mindenki magával volt elfoglalva.

– És… milyen volt?

– Elég fáradtnak tűnt.

– És mást nem láttál benne?

– Semmi különöset.

– És öltönyben volt?

– Öltönyben és garbóban.

– És minden fekete volt rajta?

– Minden. Még az alsóneműje is.

– Hülye. Szerinted miért volt feketében? Csak nem gyászol valakit?

– Nem hiszem. Szerintem szereti a feketét. Elegáns. Jól áll neki.

– És miről beszélgettek, amikor ezt mondta rólam?

– Nem tudom, mert ő akkor egy fiatalabb férfival beszélgetett valami történelmi kérdésről. És ittak. Tulajdonképpen teljesen véletlen volt, hogy elkaptam ezt a mondatot.

– Látszott rajta a részegség?

– Nem, ő nem az a fajta.

– És milyen volt az a fiatalabb férfi?

– Mint egy bágyadt ló.

– Te. Biztos az, hogy rám vonatkozott ez a mondat? Nem lehet, hogy egy másik szőke lány is megkereste az egyetemről, aki szintén nem mindennapi szerzet?

– Az egyetem éppen az ilyen nőktől hemzseg.

– De biztosan akkor sem tudhatjuk.

– Nem.

– Jó, ne haragudj. Nagyon örülök, hogy megfigyelted. Ugye milyen rendkívüli férfi? Azok a nők a társaságból nem néztek rá leplezetlen vonzalommal?

– Nem. Ők valószínűleg nem olyan szemmel látják, mint te.

– De akkor is látják, hogy mennyire vonzó.

– Lehet, de nem tesz rájuk ekkora hatást.

– Elina. Kérlek, kérdezz róla valamit!

– De mit? Már mindent elmondtál.

– Kérlek, csak három dolgot kérdezz!

– Milyen a keze?

– Gyönyörű. Szépen, erőteljesen ívelt, nagy keze van, hosszú, kecses ujjai, gondosan ápolt körme. Érdekes, nem tudom őt elképzelni, amint a körmét vágja.

– Pedig bizonyára a WC-re is rá szokott ülni.

– Kérdezz!

– Milyen ruhában volt?

– Acélkék pulóverben, fekete nadrágban, fekete cipőben.

– Kedves volt hozzád?

– Igen, de tartózkodó is volt. Gondolod, hogy megfigyelt engem?

– Biztos.

– Nagyon féltem. Remélem, nem vette észre. Lehet, hogy megérezte, mit érzek?

– Nem hiszem.

– Szépek voltak azok a nők a társaságban?

– Átlagosak. Az egyiknek nagyon vastagon volt kifestve a szeme.

– Pedig ez biztosan nem tetszik neki. Úgy szeretném tudni, milyen nőkre figyel fel. Még az is lehet, hogy nős.

– Nem úgy néz ki. Munka és magány. Esetleg egy kutya.

– Vagy macska. Bárcsak tudnám, hol lakik. De a telefonkönyvben csak az utca neve van benne. Bernáth Antal.

– Ki volt az a Bernáth Antal?

– Megnéztem egy csomó lexikonban. Kérlek szépen, Bernáth Antal egy felvilágosodás-kori közíró volt. Sokat utazott, több útleírást készített. Itáliában járt legtöbbet. Művei azonban főleg kéziratban maradtak.

– És te persze elmentél már oda.