annyira modernek vagyunk mindannyian,
mint több száz millió évvel ezelőtt.

a téglaház a modern barlang,
az ablak a modern lyuk a falon,
az ajtó pedig a modern ablak,
vagyis a posztmodern lyuk a falon.

a kutya a modern farkas.
a macska a modern tigris.
a csirke pedig a posztmodern
dinoszaurusz az x-ediken.

a férfi a modern fiú, a bácsi a posztmodern,
ahogyan a nő a modern lány, és a néni a posztmodern.
ezen felül mindannyian többszörösen posztmodern
hímek és nőstények.

a szerelem a modern szaporodási ösztön,
az ego a posztmodern túlélési,
a modern egymásra figyelést úgy hívjuk, pszichológia,
ezeket együtt pedig modernül mutogatjuk könyvekben.

néha óvatosan belenézünk a jó öreg
– végtelenül posztmodern –
pocsolyába,
majd önironikusan megállapítjuk,
milyen jó,
hogy erre mindig akad idő.

így marad minden a régiben.

 

(Illusztráció: Ayele Assefa)