IV. (a védés öröme)

a stadion időkapszulájában, a légi felvételről, ami lemarad:

elomló, porhanyós, pácolt fűcsomó a partjelző lábai alatt,

a labda íze változik, a tréner szintaktikája,

ahogy áthalad a tér prizmáján a Másba,

s a perem szűk torkolatában imbolyog a ’passz’.

az oldalvonal dátumválasztó. higiéniája

lemetszi a szektorok bűzét. centikkel a gyep felett

lebeg a tizenegyes pont harsány bája,

s a hang előtti diszkrét lappangás a sípban.

az ajkak lágy íveinek eróziója, a nyelés koreográfiája

leblokkol egy sóhajt. s a kapus mielőtt elveszti az eszét,

egy rövid vizitre visszahull testébe. mint alkoholba

a szonda. térgyűrűjébe a pecsét.

 

 

IV. (a Vuvuzelához)

/1

a Vuvuzela nem demo:

a légcső kilógó váza,

az el nem ismert téradat-

on a hangok vonulása

már donorként. gyűlik én-ed.

azt, hogy csobbanjon, kivárja

a kürtön. a Vuvuzela a

szemüveg protézistársa:

hűs oldalhajtás az arcon –

és a száj web camerája.

/2

a Vuvuzela hűs demo,

mit elfog az én-em hurka

– vagy puszta irritáció –

s az ajkak dagadt húrja

mint vaskos komor szájkosár

most összehúzva hallgat

– kísér a szem, a szembogár –

a sűrű-esti varjak.

Berlin, 2010

 

 

 

 

 

Láp az erdőkerületben

a pont (körmei gondosan ápoltak

sárga flanelinget visel) közeledik lassan

a partszegély és gyepágyak közti síkon –

áthalad – egyesével pattannak fel a fűszálak

(a testből ha kioldódik a kalcium

olyan lesz mint egy puha nyálas

bőrig ázott levél  az őszi szinkronúszás után)

a múlt perc acélpallóján két vékony

sávból gyökereznek a padok leül

talán mint egy fekete billiárdgolyó

végiggurul a kempingasztalon

jegyet vált a hajnali buszra

a motorháztető éppen merőleges

a nádligetre ekkor

(miután kiemelték

cétézni fogják a pontot

még délelőtt azonosítják a vércsoportot

öntőformát készítenek

a haj teljesen vörös a felbomló tőzeglápból

áradó sav miatt)

ha már földet ér keskeny hídon

a város felé tart a busz

indexel a vízből felbukó párán túl a fény

s a pont a tó rezgő felszínén

holnap ilyenkor

ismét áthalad