Az Unokaöcs szavai által nyitott tér belsejében helyezkedik el.

Lépcsők, Szürke folyosók, Egy bizonyos lábakon nyugvó állvány.

Mi az? Nagyon relatív valami,

 

túlságosan forró ahhoz, hogy hasonló anyagok szilárd formában létezzenek benne.

Segítségével kiküszöbölhető elmozdulása,

 

ezért a belső bolygók vasból és szilikátokból alakultak ki,

– megbízhatóbbak, mint az elektronikus típusok.

Mi az?

Az égre irányozva, a csíkos dunyhák, vánkosok hegy-völgyei közül

sokáig azt hittük, hogy a Nyelv.

 

Csupán valami formátlan zörej és morajlás. Ősrégi arculatokat hordoz, egy középkorra emlékeztető bohócarcélt, a nem-értelem formáit.

Szét kell tehát választani. Ki. Magából.

Mi az? Többletmegértés?

Szét kell tehát választani?

A látcső                                                                          elmozdulása.

 

 

                                                                                             

 

 

 

Felhasznált művek: Buda Béla: Empátia, Robert Burnham: Csillagászat, Truman Capote: Hidegvérrel, Michel Foucault: A bolondság története a klasszicizmus korában, Nyelv a végtelenhez, Kodolányi János: Szép Zsuzska