Ha minden titkot akarnánk egészen,
Túl sokáig tartana.
Szavak töredéke, amit hallunk,
Dalok zuhanó zárlata.
És ha megpróbáljuk lehallgatni
A nagy Jelenvalót, csekély az esélye,
Hogy lesz szerencsénk megragadni
Egyetlen puszta frázist egészen.

Ha a boldogság valaki karjában egészen
Meglelhető lenne,
Nem kellene félnünk a tavasz dárdáitól, és
A vijjogó tűzjelző sem rémítene.
Ám úgy van, hogy a dárdák évente átdöfik
Húsunk, és óránként vagy majd éppen
Harang vagy sziréna riasztja el a szeretet
Kék szemeit egészen.

És ha a világ fekete vagy fehér volna egészen,
Hol tiszta minden érték,
És a gyilkos vizek őrült árja helyett
Egy csöpp öröm, egy csöpp bú lenne a mérték,
Talán biztosabbak lennénk, hová akarunk jutni.
Vagy csak újfent sekélyen
Unatkoznánk; hisz a nyers valóságban nincs
Út, amely helyes volna egészen.

Kabai Csaba fordítása