Lassan tűnődő
– bekezdések egy esszévershez-
Gyökér karján féreg alszik
gyökér karján féreg ül,
a világ megférgesül.
Valaki kemény léptekkel átgázol a füvön, közben félhangosan maga elé számokat sorol.
Tágra meredt tekintettel nézek utána, ahogy épp a fának ütközik. A mosoly csüggedt redőbe fordul.
Kapom ezeket a jóízű leveleket, ezerfelé hívnak, mindent megígérnek, nem kértem semmit,
hiszen nem is létezem. Ez másik név ugyanazon testtel, melyhez egy másik név tapad. Lassan ötven éve. Mert egy névhez egy személyiség, ha több név, akkor is egy test, egy lélek. Egyetlen egy a prizmába nézve is. Tehát nem válaszolok. Mindenki megsértődik, pedig nem akarom.
Ez Magyarország, én is része vagyok a vergődésnek tömérdek félénkjével, duhajával együtt.
Egyetlen asszonnyal élek, szeretni szeretném a többit, de ez Magyarország, hát nem értik itt a gyengédséget, nem szeretik a szomorú-boldog férfit. Oly mindegy, ha igen, ha nem, csak rágja szívemet.
Ez Magyarország s a józan őrült én lennék itt, sok ember nem ér semmit, sok meg sokkal többet. Eltaposnám, felvenném, kidobnám a mások csikkjét, de mit szólnál, s ha mondanád is, miért? Miféle jogról beszélsz? Ugyanazon a nyelven értjük félre egymást…
Magyarország ígéret? Nem nézek nagyon hátra, fátyolos a szemem, hát ígérjen mindenki semmit, vagy senki mindent. Az ígéret a népnek szól. Asszonyok, férfiak, gyermekek. Családok. Sok család azonos nyelvvel a nép1. A nép az ország? Az ország2 talpunk alatt lüktet, halálba megy, visszatér.
Nép és nemzet3 ugyanaz? A nép az ország lakossága. S a nemzet? Határtalan. Miről beszéljek hát? Ki az, aki ígér? S kinek? És mit? És beváltatik? Nőjek fel válaszolni önmagamnak? Nőjek fel, hogy ne legyek gyerek? Öregszik a nép. Hadd legyek a jövő, a bölcs gyermek.
Nem folytatom. Későre jár. Én közép-európai kultúrámat egy körúti koldus fülébe suttognám, de félénk-szelíden már nem megy. Szájam alig nyílik, s tengerentúli, félholt urak fogják ceruzám. Más és más nyelven értjük egymást.
Ott folytatódik, hol véget ér, ott ér véget, hol félbehagyják. Félve hagyják. Ez itt Magyarország. Az ország. A nemzet. A nép. Az ország. Ha állok, ha megyek, épp talpamnyi. Mindig újabb talp. Amennyit elviszek, amennyit otthagyok. Amennyit kimondok, elhallgatok. Szégyenkezve büszkén. Büszkén szégyenkezve. A szavak összemosva, káoszban edződik a lélek, dolgozik az elme. A hangsúlyok elmosódnak. Elvesztettem, ami meg sem volt.
1 nép: Nagyobb emberi közösség, amelyet a közös nyelv, a közös eredet és a közös hagyományok fűznek össze. Valaminek a lakossága. Emberek nagyobb csoportja, tömege.
2 ország: Egységes államszervezetbe tartozó földrajzi terület a benne és rajta levőkkel együtt. Képzeletbeli lények lakóhelye. Államhatalom.
3 nemzet: Történelmileg kialakult tartós emberi közössége, amelyet közös nyelv, közös terület és gazdasági élet s a kultúrában megnyilvánuló közös lelki sajátságok tartanak össze.
Vendégsorok kurzívval: Gregory Corso Ez Amerika című versének torzított sorai.