Anyám fizetése miatt nem kaphattam volna kollégiumi  helyet. Ez a probléma nagyapa egyetlen telefonhívására megoldódott. Ragaszkodtam hozzá, ne a mindenki  által csak Hotelnek becézett, üveghomlokzatú épületbe, hanem a sokkal életszerűbb, Pete utcai tizenöt emeletes panelba költözhessek be egy borult, szeptemberi délután. Ahogy a parkolóból fölnéztem a zöld és sárga korlátok közt ingadozó erkélyekre, kisebb társaságok dohányoztak, ittak vagy csak beszélgettek, olyan volt, mintha mégiscsak egy trópusi szálloda esőnapján jelentkeznék a recepción, ahol senki nem várt. Leültem a hallban, könyvet vettem elő vagy a bőröndömből, vagy a hátizsákomból, amikor eluntam nézegetni a díszpáfrányokat és fikuszokat a táblányi ablakokban, a programajánlókat az oszlopokon, a kergetőző zebráktól a falon pedig már éppen megfájdult a fejem. Ha nyílt valamelyik lift, fölnéztem, rámosolyogtam a lépcsőről érkezőkre. Lézengtek, császkáltak, a kávéautomatához beszéltek, kimentek az udvarra, mielőtt megeredne az eső. Kevesen voltak, a beiratkozások csak napokkal később kezdődtek.

Közel másfél órát vártam, mire előkerült a portás, nyakában egy, az egyetem színeiből kötött cirkalmas sállal. Teljesen értelmezhetetlenül viselkedett, és valahogy irreálisan vidám volt. Vigyorgott és nézett: nem lehetett látni valójában, mit néz, mire vigyorog. Bemutatkoztam, megmutattam a levelet, az igazolványomat, megmondtam a levélben megadott szobaszámot. Nem tudom, látott-e, továbbra is csak bámult, én pedig továbbra sem értettem, mit nem ért, és mit néz. Nagy nehezen behátrált a fülkéjébe. Keresgélt az asztalán, egy füzetet és egy dobozt szedett elő. Odaadta belőle a postaláda- és a szobakulcsot, a számítógépen érvényesítette a mágneskártyát a nevemre, amely a bejárati ajtóhoz és az informatikateremhez egyaránt belépőként szolgál, ha esetleg nem lenne saját gépem. Aláírtam, amit alá kellett. Segített, a hónom alá dugta a szoba berendezési tárgyairól készült listát, hívta a liftet, aztán befejezhette a viccet, amelybe magában kezdett, mert a nevetését előbb a kinti dörgés, aztán a becsukódó ajtó tudta csak végleg elvágni. Többet nem találkoztunk, mint később kiderült, nem ő volt a portás.

Mielőtt belépnék leendő szobámba – hogy Bambit megismerjem, és az örökké zümmögő hűtőből kibányászott pezsgővel koccintva a szomszédoknak illedelmesen bemutatkozzunk, akik hárman is lesznek; fejük és kezük valami régi metálkazetta szalagjával összekötözve, amitől leginkább tanácstalan Moiráknak tűnhetnek, mielőtt végérvényesen beszívunk, hogy az esti buliból már ne emlékezzem semmire –, tehát mielőtt belépnék a szobába, a folyosón megállít egy fiú.

Nem gólya, az valahogy látszik azon, aki nem az. Talán a helyismeret, az abból adódó könnyedsége az, ami miatt ezt hiszem. Nem, lehet, hogy tévedek, és csak magamat láttam gólyának, senki mást nem. Istinek hívják. Kedves, közvetlen fiú. Gyűrött fénykép van nála. Azt kérdezi, nem láttam-e a kutyáját, véletlenül. A parkoló környékén, a hallban, a folyosón? Aranyos kutya, ül a képen, néz a nagy és okos szemével, Zsuzsunak hívják, elvesztette valahol; hatéves keverék, kedvence a Balaton szelet, az uszkárokat kedveli, ne is kérdezzem, miért. Megadja a számát, nyugodtan hívjam bármikor, ha látnám a kutyát, de ha nem, ha csak beszélgetni akarok, olyankor is. Mosolyog, az ő szeme is szép. Mosolygok. Nem annyira jól, kacéran, akkor még nem tudok úgy – kellenek Bambi leckéi. Elbúcsúzunk, liftbe száll. Talán nem is a kollégiumban lakik, itt nem lehet kutyát vagy macskát tartani.

Akinek a szomszédból a becenevét aznap este Atrónak akarom érteni, kiköpi a nevetéstől az italát. Isti? A Tikk Isti? És nevet tovább, amin mi is nevetünk. Hogy van Zsuzsu? Meglett? Nem? – és mindenki dől a nevetéstől. A többiek unszolják, avasson be.

Nincs semmilyen Zsuzsu. Évekkel ezelőtt találta ki Isti a kutyát, hogy gólyákkal ismerkedjen. Van edénye, póráza, keféje, keksze és kedvenc labdája. Mégis, ami a legfurcsább, soha nem dugott meg senkit ezzel a szöveggel, pedig bárkit nyugodtan felhozhatna, senkit nem zavarna, évek óta nem kap szobatársat.

A borítókép Keserü Piroska felvétele