Katzler Hilda versei

KÉKBEN

Kékben játszik a véletlen,
szemedben tenger,
azúr mélység tükröződik bennem,
a lélek bíborban éled,
ultramarint kever és kér,
a három lépés már nem kell,
kékben ketten,
türkizt taszít a vágy,
testünk tűzpiros ágy,
időtlen rév…
Milyen titkokat rejthet a „még”?
Egy születő kapcsolat enciánba lép!

 

ÚJÉVBEN

Szilveszter éjjele van,
varázs libben a titokban.
A tegnap táncol, sír és kacag,
harsányan forog a forgatag…
A létünk zúg és zajong,
talán túléljük valahogy.
A holnap is ünneplőben vár,
majd halványul a zaj, a perc megáll,
a lelkünk a mélyben
levedli hozzánőtt álarcát,
felölti a szépet, a tisztát,
a zene megrendülve szól,
és hófehérben megszületik
bennünk a jó.

 

ADVENTBEN

Még vagyok neked!
Cipelem a keresztet szívemben,
melynek fele tiéd…
Uram, a lét mindennap felemészt,
kérlek, szeress minket,
ne adj több szenvedést,
küldj nekünk békét, erős hitet,
a kegyelem legyen miénk,
gonosz ne kísértsen benne,
kárhozz minket szeretetre,
teremts lelkünkben nyugalmat,
űzd el az aggodalmat,
add, hogy ne legyünk mostoha!
Ennyivel beérnénk,
többet nem is kérnénk,
már nem lázadunk,
hűek maradunk örökre.
Uram, légy igaz bíránk,
itt nagy szükség lenne rád,
váltsd meg a bitangját,
javuljon végre az ember,
virágozzék a türelem,
abban a mennyország!
Erősítsd meg a lelkünket,
hogy soha ne féljünk!
Istenem, kérve kérünk!
Jó, hogy vagy nekem!
Várakozom Jézussal szívemben,
advent fénye bennünk ragyog…
Veled én is megváltott vagyok!

 

Vélemény, hozzászólás?