Álmából felriadt. Neje nem értette mi van vele az utóbbi időben. Jóska kiment a fürdőszobába s öklendezett. Éva nagyon aggódott érte. Majd visszafeküdt, de homloka tüzelt s tiszta verejték volt.

–Mi bajod drágám? – kérdezte Éva.

–Semmi.

Éva megőrült vagy falra mászott volna az ilyen kijelentésektől, hiszen a vak is látta, hogy nem érzi jól magát s rosszul van. Jóska már nem is aludt többet, pedig csak hajnal volt. Mióta munkanélküli, sokat agyal. Éva ruhaboltban dolgozott. Szerette a munkáját. Jóska most munkanélküli segélyt kap. Mikor Éva dolgozni ment, ő gyakran a kocsmába látogatott.

Mikor reggeli hat óra lett, Éva készülődött.

–Aztán nehogy igyál ám!

–Menj csak nyugodtan dolgozni!

–Észreveszem, ha iszol! – mondta Éva.

–Nem iszok, menj már! – mondta Jóska.

Éva aztán elment, vállára téve kistáskáját. Jóska valóban nem akart inni. Csak az életét átgondolni. Mihez kezd majd a munkanélküliség után? Az SZTK-ban dolgozott eddig, mint gipszelő, abból a munkából lett elege.

–Elegem van az álmaimból! – mondta magában.

Mostanában a bélyegeket szokta gyűjteni. Az lekötötte figyelmét, erejét. Mikor Éva megjött, Jóska már vágyott egy nagy szeretkezésre. Utóbbi időben ezt elhanyagolták. Így hát éjjel szeretkeztek. Jóska most meg emiatt nem tudott aludni, de Éva az nagyokat horkolt… Jóskának most jó, kellemes álmai voltak a szeretkezés előtt. De utána már szintén nem aludt. Elmerengett majd azt mondta:

–Nem tudom elfelejteni az SZTK-nál lévő munkastátuszomat. Olyan sokat kellett dolgozni… Nem hozzám való volt.

–Felejtsd el… Fogd úgy fel, hogy rég volt, igaz sem volt…

–Dehogy volt rég…

Mikor felkeltek Éva megint dolgozni kezdett. Jóska meg megnézte régi, gyermekkori fényképeit. Meghatódott. A bélyeggyűjtést most hanyagolta. Hozott az italboltból pár doboz sört. Kicsit otthon részeg is lett. Mikor Éva hazajött, dühös volt, mert látta, hogy ura ivott:

–Miért ittál? – kérdezte.

–Nem leszek már soha munkaképes! – mondta Jóska.

Éva fejéhez kapott s egy nagyot sóhajtott.

–Ha iszol, akkor nem is! – mondta aztán.

–Miért kellett nekem az SZTK-ban dolgoznom? – fakadt ki végül is.

–Felejtsd már el a múltat!

–Nem bírom, nem olyan könnyű az!

–Egész életedben erre akarsz hivatkozni?

Majd lefeküdtek. Jóskának különös álomban volt része. Mikor felkelt öt óra körül, kiment a konyhába egy feketét meginni. Évának pisladoztak a szemei. Utána ment.

–Jól nézel ki! – mondta Éva.

–Azt meghiszem! Jó álomban volt részem. Újra asztalos leszek, az eredeti szakmám úgyis az…

Éva szótlanul állt.

–Ez jó ötlet!

–Ugye?

–Szóval vissza akarsz menni a műhelybe?

–Igen.

–Na én se alszom már vissza. Fejtek egy kis rejtvényt, hamarosan nyit a boltom.

Jóska ahogy megitta a kávét, örömteljesen feküdt vissza. Újra asztalos lesz…

Mikor Éva elment, máris hívta Jóska a műhelyt.

–Biztos? – kérdezte a főnök.

–Biztos. – válaszolt Jóska.

–Jól van. – s letette a telefont.

Örömében hozott pár üveg sört. Éva mikor hazajött mérges volt megint.

–Miért iszol?

–Csak örömömben. Holnap lehet, hogy felvesznek dolgozónak.

–Ezért kellett inni?

–Ezért. Kérlek, bocsásd meg.

–Többet ne forduljon elő.

–Mit számít most ez…

Éva tévét ment nézni. Jóska meg kicsit hamarabb feküdt le s aludt, mint egy angyal. És mint a medve. Éva odament hozzá s megsimogatta az arcának bal oldalát.

–Remélem, rendbe jön az életed… – mondta halkan.

 

A borítókép forrása: Link.