visszaköltözött belém a csend
nem hallottam tegnap mikor
azt mondtad menjünk el sétálni
vigyem ki a némaságomat a levegőre
szellőztetni kell néha mint egy
túl sokszor használt ágyneműt.
álltál az ablak előtt
veled szemben álltam mögötte
csak azt láttam hogy mozog a szád
máshogy mint szokott mert
előtte borotválkoztál én meg már
megszoktam hogy szakállad van.
sokára indultál el
azt hitted megint kéretem magam
pedig csak azt méregettem
mennyire lehet vastag fél centi üveg.
csóváltad a fejed nem néztél rám
aztán elindultál a park felé amit
akkor találtunk amikor még létezett idő
mikor visszajöttél szél volt a hajadban
igazi angol szél hideg és makacs
összevesztünk nem akartam hogy behozd
így is folyton kihűl a szoba
de te voltál hangosabb
mindig te vagy
most már nem csak hozzád
magamhoz se szólok

(Illusztráció: Lucy Campbell)