fedetlen arccal kíntornás szerepben
ázik el
a gazdag hó szitál ez választotta
menny és jósjelek közét
úgy tartom fosztóképző révület
a zártat
belém sajdul el nem cserélném
vaktában is jelenlétem
az övé
hisz összeforrt az arcommal
az az arc
nem látok kint se bent se
óhaj
így indulok a puszta képzelet
játszmái
eleven jegyeseim
mert hontalan mindaddig
látomás csak érzet
de folyvást kérlek rá megejtő
lágy és könnyű csönd
halálosan
nevezz a szerelem fiának
nevezz úgy hogy szerelemmel
vágyik is ha hallomás ok
és egyszer eljön visszahalványodni
test a testemért
úgy hordom arca mását
a vonásaimon
akár a sárban cserepek
ürülékek elhagyott kacatok
között bakák a harctéren
zászlójukat