Halott. Már két órája. Halott. A köveken. Marad kő és halál. És por. Porból lettünk – és halott. Megölték. Elvitték. Sikítva szaladt,

                              és kiszakadt

                                                amikor kitépték-  

                                                                              és elvitték, elrángatták, kirángatták, kitépték

                                                                                                              kitépték, kitépték, kitépték

                       kihányták az utcakövekre, halottnak hagyták ott csak,

                                                                                                        mert meghalt.

Elvitték ami volt. Kontyába vért tűztek

                 a sötét utcán késekkel űztek                                                                   végig baglyokat                                                            

                                                                de vége már.
Csak halál terül rá,                                                                                                           csak halál,                       

                                                                                                   csak négy nagy szoknyája terül rá,

 

feje fölé az éjszaka terül,  alá

                                             alá csak a föld

                 beissza vérét                                                                      beissza mohó vérét

kristályokat könnyezett, amikor kétrét

     és eldőlt zsák volt már.   Benne krumplik közt a krumplibogár

                                                                               redős lábaira tapadva a halál.

Ennyi volt. Fekszik. Már csak fekszik. És ennyit

                           tehetett, ennyi volt, ennyi lehetett,                                         é s   m o s t  m á r

halott. Nincs vers, nincsenek ajtók, ablakok

       amik várnák, csak hideg és sötét tárnák

                                                                                                            amik mélyére lesve

már sosem láthatod meg, mert az este

  örökre csukott szájába zárta

                                                                                           a föld mélye lesz számára zárda

de nem. Ábránd csak,

                                               mindez csak mese.

 Nincs már Ő. Sem föld mélyén, sem fönn, sem máshol nem vár

rá már semmi.                     mert nincs már rá ,                     

                                                                                   csak ennyi: VOLT .

                         Végleg halott már.