Már régóta gyűlöletet eszem: véres húsokhoz
szivacsos, könnyízű kenyeret. Tedd túl magad rajta,
hagyd abba, felejtsd el! De ilyen a sértés természete,
mindent kínossá, mindent véressé tesz. Szennyes lettem,
kegyetlen, közönséges – hisz vérig sértettek, nemde?
Kinézek az ablakon, de kint sincs mit néznem: macskák
kerülgetnek egy rettegő, sántán bicegő verebet. Körbeveszik,
kerülgetik, játszanak vele. Aztán ráugranak és vége.